Az egész eddigi terhességem alatt (4 hónap) minden kellemetlen tünet előjött, ami létezik. A második és harmadik trimeszterben van esély rá, hogy javuljon mindez?

Reméljük, hogy hamarosan élvezheted te is a terhességet! Én a helyedben a második trimeszterhez fűznék reményeket, bár nekem az első telt a leginkább békésen. Szerencsére én a hányást és az émelygést megúsztam, a második trimeszter elején veszélybe került a babám, tehát nekem lelkileg volt nehéz. Illetve akkor voltam a legstabilabb érzelmileg, állandóan hangulatváltozásaim voltak, egyik pillanatban nagyon boldog voltam, következőben rettentően mérges, aztán meg már bőgtem... Azt hiszem, hogy én a 25-30. hét között éreztem a legjobban magam, akkor már aranyos pocakom volt, egészségügyi panaszom sem volt és lelkileg is teljesen rendben voltam.

A harmadik trimeszterről van nekem eddig a legrosszabb tapasztalatom. Néhány hétig a gyomorsavam miatt szenvedtem, ülve aludtam, de ez elmúlt, most leszállt a pocakom, a gyomorégés megszűnt, viszont tényleg nagyon nagy már a pocak, úgy érzem magam az ágyban, mint egy bálna, haditervet kell ahhoz kidolgoznom, hogy meg tudjak fordulni anélkül, hogy meghúznám a hasam. Gyakran felébredek és napközben is egyre többet ábrándozok arról, hogy hamarosan a kezemben lesz a babám és egyre türelmetlenebb vagyok.

Sajnos én sokat hisztizek, mivel elég pörgős teremtés vagyok alapvetően, most is mennék dolgomra, de a környéket nem merem elhagyni, mert hiába mennék, hamar elfáradok, mire beérek a városba már pisildét kell keresnem és amikor többet megyek akkor olyan erős jóslófájásaim vannak, hogy megijedek. Jah, és lassú dög vagyok, azt a házimunkát és főzést, amit néhány hete még másfél óra alatt elvégeztem most már kb kétszer annyi idő alatt csinálom meg...

Én azt mondom neked, hogy talán az esetedben is a huszas hetek második felében lesz egy kis fellélegzésre időd. Egy tanácsom van: ha már nem fogsz dolgozni a harmadik trimeszterben, akkor már most kezdj el azon gondolkodni, hogy mivel töltöd majd a napjaidat, hívd meg a barátokat, szervezz előre programokat, akár még kirándulásokat is (én a harmincas hetek elején még simán elindultam napokra is itthonról), keress hobbit és oszd be jól az idődet, mert nagyon idegesítő tud lenni a babavárás utolsó időszaka, ha nincs mit csinálni és nem foglalja le magát az ember!