Ti mikor mondtátok el nagyobb gyereketeknek hogy jön a tesó?

Az elso ket gyerekunk kozott nagyon kicsi a korkulonbseg. Mar nem emlekszem, hogy mikor mondogattuk a nagyobbnak, hogy testvere lesz, de mivel meg nagyon-nagyon kicsi volt, igy kb fel sem fogta. (14 honap van kozottuk).

6 es 7 evesek voltak, amikor vallaltuk a harmadik gyereket. Kb 10 hetes voltam, amikor orvoshoz kellett mennem es barataink vigyaztak rajuk. Egy-ket szot hallottak abbol, hogy hova megyek, nem ertettek, hogy miert kell orvoshoz mennem, foleg nem, hogy a ferjem miert kiser el, aggodtak, igy a vizsgalat utan elmondtuk nekik (volt uh is es minden rendben volt).

Kb masfel het mulva, a 12. heten elhalt a terhesseg, nagyon nehezen fogadtak el ezt a hirt a gyerekek, rosszul viseltek. Ez ket eve volt es azota is heti szinten szoba hozza valamelyik gyerek, hogy mi tortent. A kisebbik pedig el is meseli masoknak is, hiaba kertuk rengetegszer, hogy ne tegye.

Voltam mar terhes azota is (szinten veteles lett), de az biztos, hogyha egyszer meg sikerul kihordani rendesen egy babat, akkor nem szolunk a gyerekeknek ameddig nem muszaj, felidoig biztosan nem, majd csak akkor, amikor mar egyertelmuen latszik (nekem keson lett pocakom akorabbi terhessegek alatt).

Nyilvan ha nem lett volna veteles, akkor nem lenne gond, hogy hamar megtudjak, de igy viszont nem tennem ki oket ennek meg egyszer.

Az én lányom is 2 éves. Mikor kiderült, hogy sikerült a kistesó, csak kérdezgettük, hogy szeretné-e ha lenne itt egy másik baba, akivel tud majd játszani. Elsőre simán rávágta, hogy nem :)

Most 11+3 hetes vagyok, de már mondogatjuk neki. Kikotyogni nem fogja még, ha valami baj lenne, még nem viseli meg annyira (remélem). Nagyon eleven tud lenni, ön- és közveszélyes mikor délután/este bepörög, de ha megmondjuk neki, hogy nem szabad anyu pocakján ugrálni, mert benne van egy pici baba, akkor abbahagyja, sőt, ráteszi a fejét a hasamra és hallgatózik, puszit is ad rá :)

Ha nagyobb lenne, és nem csak olyankor jutna eszébe a baba, mikor rászólunk, akkor én is várnék vele, míg kiderül, hogy minden rendben van-e.

Én vagyok a hármas ikres kismama.

Mi azért nem akartuk a fiunknak hamar megmondani, mert az elején sajnos sok minden történhet (főleg, hogy egészségügyi gondjaim vannak), és tudjuk, hogy őt megviselte volna. Ugyanis pont ekkor kezdte a halál, elmúlás gondolata is érdekelni. De napi szinten, már-már szorongássá alakulva a dolog. Segítséget is kellett kérnünk, hogy átlendüljön rajta. De így is hónapokig minden nap sírt, hogy nem akarja, hogy meghaljon ő vagy mi vagy a nagyszülők stb. Így nem akartuk még egy olyan traumának kitenni, hogy beleéli magát, hogy lesz kistesó, aztán mégsem. Végül ugye nálunk az élet máshogy alakította, és meg tudta, de féltünk emiatt is, nehogy baj legyen.

Neked kell tudnod, hogy a gyereked milyen habitusú, milyen érési folyamatban van stb.