Csak én reagálom túl ezt a dolgot? Nektek hogy esett volna?
A történet röviden, hogy a 2. babánkat várom, 11 hetes vagyok most és iszonyú székrekedéstől és puffadástól szenvedek. Este bevettem 2 szem gyógyszert (puffadásra) és amikor lefeküdtünk aludni meg is jött a hatása, egy kicsit megkönnyebbültem. Nem volt hangja, viszont elég szagos volt a dolog. Bocsi a gusztustalanságért. Na de mikor a férjem megérezte, egyből azzal jött, hogy milyen kiábrándító vagyok, és ez egy nőtől milyen undorító és gusztustalan dolog. A 6 év alatt ez először fordult elő velem, hogy előtte sikerült. Viszont ő már a megismerkedésünk 2. napján akkorát fingott, hogy csak néztem, és azóta is ez nála akárhol vagyunk természetes dolog, akár az utcán vagyunk, akár anyuéknál. Nekem ez olyan rosszul esett, hogy nem is aludtam este vele és másnap elmentünk otthonról egésznapra a kisfiammal. Este csak azért mentünk haza, mert otthon hagytam az utrogestant, amit most használnom kell. És mikor hazamentünk még ő volt megsértődve, hogy elmertem menni, meg hogy jól segbe kéne rugni engem, mert ilyen hisztis és sértődékeny vagyok.
Igazam van, vagy túlreagálom?
Szia
szerintem is simán elnézőbbnek kéne lennie a párodnak, mi ilyenkor jól kinevetjük egymást, miközben a kutyára fogjuk állandóan...
Elmenni nem mentem volna el otthonról, nekem is rosszul esett volna, de hogy jól lehordtam volna, ami tán észhez téríti az tuti!
Beszélgess el vele kicsit!
Szia!
Nagyon csúnya dolog volt tőle. Nem azt mondom, hogy mi direkt egymás orra alá pukkantunk, de ha jön akkor jöjjön, és ahogy a párom mondja inkább az orrom csavarja mint az ő hasát. Némileg ebbe igazat adok. Ez egy természetes folyamat, mint a büfi, arra mégsem mondja senki ne már!Mi ebből nem csinálunk ügyet, főleg, hogy egy kismama sokkal jöbban levegősödik vagy puffad fel. Ha velem most ezt tette volna a párom, amilyen dacos vagyok, tuti még napközben hazaugrottam volna csak amiért kell, egy üzenetet hagyva és egy estét anyunál töltöttem volna, hagytam volna neki időt, hogy kicsit betörjön a fene nagy egója. Nem szabad egy kismamát sértegetni, nehéz lehet ez anélkül, lásd a te esetet, elég rossz az ha fáj a poci a lakó hibáján kívül. Ne hagyd magad elszomorítani, kicsit hanyagold, és mondd el neki amit írtál, hogy ő ezt megteszi és te mégsem szóltál soha. Kismama vagy, ez egy nagyon jó és szép dolog, Ne szomorkodj....vigyázz magadra! 27 h km
mi is pukizunk egymás előtt, tök normális. a párodat nem szeretném minősíteni! egyébként a terheségem alatt annyit pukiztam, mint egész életemben együtt véve és bizony sokszor nem lehetett visszatartani!
bizti érzékenyebb vagy most, de azt gondolom ezen nincs mit túlreagálni. a párodnak be kellett volna fogni a száját!!!!!
Utolsónak: nem ettől függ hogy van-e méltóságod hogy pukizol-e vagy sem, ez egy természetes dolog, mint akár orrot fújni, csak kicsit kellemetlen.
Én úgy gondolom,hogy a férjed bunkó volt (bocsi). Visszatartani nem szabad. Nyilván ő sem rózsaillatot fingik.
De emiatt ne veszekedjetek, nem éri meg. Mondd meg neki hogy ő is csinálja, és terhesen nem fogod visszatartani vagy átrohanni a másik szobába. Vagy mit vár el? Hogy visszatartsd? Az nem egészséges. Vagy akkor ő se pukkantson a Te orrod alá.
Mi is elendedünk egy-két léggömböt, bár én csak ritkán a férjem előtt, és azt is legalább másfél év eggyüttlét után (már 5 éve). És csak röhögünk egy jót!
Mi a lovunkra fogjuk ha szellentünk. A lovat úgy hívják,h. Rebeka. Olyankor megszólalunk, h. fúj Rebi?!:P
Az én párom sem szólt soha ez miatt. Sajnos én is sokat szenvedek felfújódással. Ez van. Terhes vagyok, és ezt megérti. De mikor nem voltam az, és ha kellett, nem szaladtam ki a Wc-re csak ezért. És sem teszi. Nem várjuk el egymástól. Bár sehol máshol nem csináljuk, szülőknél, ismerősöknél, közértbe sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!