34 hetesen már alig "élek", fáj szinte az egész testem, különösen éjszaka rossz, kínlódás egyik oldalról a másikra fordulni. Normális ez? Vagy ti fittek vagytok/voltatok még ekkor?

Meg dolgoztam , korhazban noverkent.

Én 33. héttől kezdtem tehernek érezni, 36. héttől tényleg vacakul voltam de csak, mert nehezen mozogtam nagy hasam is volt, és hamar elfáradtam. Így nagy sétákra már képtelen voltam és így is 40+6-ra indítottak. De igen sajnos vannak akik nagyon jól bírják és vannak akik lerobbannak a legvégén. Szerintem mindkét eset normális jelenség, minden szervezet más :) Bár voltak egy egy napok így is mikor fáradtság ellenére is pörögtem és takarítottam pedig, már tényleg majdnem magam mellé estem XD Ágyban fordulni, ágyból kimászni már korábban is stratégiai kihívás volt XDD Szerintem ez még annak is aki a végén még fitt volt :)

Meg sem tudom mondani mikor kezdődött ez nálam. Most vagyok a 38. hétben, eddig bármi volt féltem tőle nehogy baj legyen. De most, hogy már kvázi mindenórásnak számítok ez a félelem elszállt. Ugyanúgy fájok mindenhol, most már dagadok is, családom szerint az arcomon is látszik, éjjelente álmatlanság gyötör napközben ülve elaludnék, kb úgy megyek mint egy túlsúlyos pingvin, pedig még csak nagy hasam sincs, mindenki csodálkozik ha megtudja hogy az utolsó heteket taposom. Egy zokni vagy cipő felvétel kész tortúra. Tegnap este még a nadrágomat is a férjem húzta le rólam. Szóval a fittség relatív szerintem, mert mindezektől függetlenül a háztartást ugyanúgy maximálisan kézben tartom, délutánonként kertet rendezek a férjemmel, vidáman megyek vásárolgatni, vagy barátnőzni. A legnagyobb szívfájdalmam, hogy a vezetést le kellett tennem, de nem érzem már biztonságosnak.

35.hétben vagyok, második terhességem és én is nehezen bírom. Sajnos eleve túlsúllyal (100kg felett keztem) nem sokat híztam. Én sem tudok aludni, állandóan pisilnem kell, zsibbadnak a karjaim. Kitartás, már nincs sok hátra. Én remélem nem fogom túlhordani sőt elöbb is jöhet 1-2 héttel ;)

Én is úgy éreztem, kb a 33. héttől, mikor a hátamra fordultam éjszaka, mintha konkrétan le akarna szakadni az egész méhem: nyilallt, húzódott, fájt az egész, sokszor megébredtem (főleg, mikor nap közben kicsit többet mentem). Meg mikor felültem, hangosan roppant a keresztcsontomnál, elég nehézkes volt már ekkor, pedig egyáltalán nem voltam "eltunyulva" terhesség előtt sem, egészséges is voltam, mégis, nekem jelezte a szervezetem, hogy pihennem KELL, és én beláttam, hogy ez itt most nem rólam vagy a bizonyításról szól, hanem az egészségünkről, amit felelőtlenség lenne kocáztatnom, csak azért, mert napjainkban "fittneszőrület" van. Ebben pedig az orvosommal és védőnővel is egy véleményen voltunk. A 36. héttől a szülésznőm tanácsára homeo bogyókat kezdtem szedni, amik elvileg segítenek a szülésben. Az első két napban mintha még romlottak is volna a panaszaim, de utána... Mintha elvágták volna ezeket a nyilallásokat, ropogásokat, sokkal jobban lettem, ez segített "túlélni" a szülésig.