Maradjak otthon, táppénzen?

Gratulálok!

Szerintem, ha nem megeröltető a munkád, maradj nyugodtan!

Sok az a 35 hét otthon szerintem.

Szia! Gratulálok!

Én otthon vagyok a terhességem eleje óta, és nemhogy nem sok az itthon töltött idő, de életem leszebb napjait töltöm nyugalomban, békességben, szeretetben a párommal, és a picimmel a hasamban. Van időm beszélni hozzá, főzni, jókat enni, sétálni, házimunkázni, a szüleimet meglátogatni, a kersztfiamra vigyázni.... Amíg dolgoztam -az első három hónapban-, kevesebb idő jutott minderre.

Persze ez csak az érzelmi oldala az otthon maradásnak. Az egészségügyi oldalát az orvosoddal beszléd meg, de attól ne félj, hogy sok az itthon töltött idő, mert nem feltétlen igaz.

én elvesztettem a munkám a terhességem alatt és nagyon hiányzik. Szerintem, ha szereted a munkád, nyugodtan dolgozz, majd úgyis érezni fogod, amikor már nehezedre esik dolgozni. De ha hazaérsz, pihenj sokat, vegyél vissza a tempóból!

egy 27 hetes kismami

Ha nem megerőltető a munkád, akkor dolgozz nyugodtan. Tudom, ez mindenkinél máshogy működik és mindenki máshogy áll ehhez hozzá, de én bele sem tudtam volna abba gondolni, hogy végig táppénzen legyek. Ahogy az első válaszoló írta, tényleg rengeteg ez a 35 hét, ami még hátra van. Még nekem van szülésig két-három hetem, de visszagondolva nagyon messzinek tűnik az, amikor kiderült a terhességem. Már-már néha úgy érzem, mintha két éve terhes lennék...

Nekem a második trimeszter elején kellett táppénzen lennem négy hétig és egyáltalán nem volt olyan varázslatos, mint a második válaszoló írta. Rettenetesen unatkoztam, a háti munka főzéssel együtt max két órát vett igénybe, akkor még a babacuccok rendezgetése sem foglalt se, el sem kezdtem. Találkozgattam én ezzel-azzal, de minden nap azt számolgattam, hogy mennyi idő van még hátra novemberig, nagyon lassan ment az idő. Arról ne is beszéljünk, hogy anyagilag is megéreztük a dolgot.

Vegyes érzelmekkel mentem vissza táppénz után dolgozni, ugyanis egyik felemnek jól esett az, hogy nem volt munka, nem kellett hajnali négykor kelni, másik felem meg nagyon izgatott volt. (Pedig azt hozzáteszem, hogy tulajdonképpen fizikai munkám volt, hajnalban kezdtem, hat fokban dolgoztam és egész munkaidő alatt max húsz percet ültem, tehát mondhattam volna azt, hogy az nem kismamának való.) Összességében már másnap rájöttem, hogy jobb dolgozni. Visszakerültem az emberek közé, nem csak a barátokkal, rokonokkal találkoztam, mint táppénzen, hanem sok-sok emberrel, sokat nevettem, minden nap felöltözhettem a szép kismamacuccaimban és fogadhattam a dícséreteket, hogy milyen aranyos a pocakom, hogy nő, stb. Egyszóval én nagyon élveztem, jobb volt, mint otthon lenni.

Most a szülés előtti utolsó hetekben már nem dolgozom és ez most így nekem is jó már. Eleve nem bírnék már állni napi nyolc-tíz órát, minden napra jut valami testi probléma (gyomorégés, derékfájás), a házimunkát most már kétszer annyi idő alatt végzem el, mint korábban, a babadolgokat is rendezgetem, egyszóval pörög az idő, úgy telnek el a napok, hogy megdöbbenek.

Várj egy picit, egyenlőre tartsd meg a munkád, ki tudja, az is lehet, hogy két hét múlva már végigrókázod a napot (bocsi a kifejezésért) és akkor minden el lesz döntve... :-)

Én a 33.héten járok, és még mindig dolgozok (iroda). Szeretek dolgozni, jól vagyok, baba is jól van és csak unatkoznék itthon. Én biztos a saját magam agyára mentem volna, ha az egész terhességem alatt itthon kellett volna maradnom.

De minden ember más: ha neked jobban esik otthon maradni, csináld azt!

GRATULÁLOK A BABÁHOZ!!!!