Ti is nagyon kotodtetek a babatokhoz akkor is mikor a pocakotokban volt?

Én is ugyanígy vagyok evvel. Szerencsésnek érzem magam, mert több nővel előfordul, hogy gondjai vannak a kötődéssel az elején (vagy a gyereknevelés elején).

Ugyanúgy gondolom, ahogy leírtad. Így még sosem szerettem senkit, és tudom, hogy még ez is semmi ahhoz képest, amit a megszületése után fogok érezni iránta. Ő az életem értelme.

Nekem sokat segített ebben, amikor először éreztem a mozgását a 20. hétben. Előtte nagyon bántott, hogy olyan "távol" van tőlem. Tudom, butaságnak hangzik, de hat hetente láttam csak az uh-n, azt sem tudtam, milyen nemű, vagyis csak az volt adott, hogy van egy babám, és én, az anyja semmit nem tudok róla. Többször sírtam is, mert hiányzott, és ez a hiányérzet nagyon erős volt. Sokat vártunk rá, kicsit az agyamra ment talán a várakozás.

Na, de mióta érzem őt, sokkal jobb. Szinte röpködök, folyamatosan.

En kotodok. Nagyon szeretem. Most is ugribugrizik bennem. Szoktam hozza beszélni, simizem a hasam, enekelek neki. Nekem ez termeszetes.

30hkm

Dettó, mint az 1-esnél.

37. hétig dolgoztam vendéglátásban, nem is nagyon szellemültem át a terhességhez. Ok, vizsgálatok, időpontok, és ennyi. Nem görcsöltem rá a témára.

Vicces, hogy azok írnak itt nagy kötődésről, akikből még ki sem bújt a baba. :D

Nem, nem kötődtem. Persze vártam, alig vártam, hogy megszülessen, hogy megismerhessem, de ez nem az a kötődés, ami akkor alakul ki, amikor megszületett és napról napra látod hogy fejlődik, érzed hogy mennyire szüksége van rád....

Szerintem az nem "ragorcsoles" ha mas mar hamarabb kepes kotodni a babajahoz, mas meg csak kesobb, ez teljesen normalis, rengeteg mindenen mulik.

En 30 hetes vagyok, nagyon hamar, mar 16 hetesen elkezdtem erezni, utana a 20. heten derult ki, hogy kisfiu, voltunk 22 hetesen 4D ultrahangon, ahol szembesultem vele, hogy a parom orrat fogja orokolni meg szeles vallait... 25-26 hetesen megtalaltuk a nevet, azota azon hivjuk. Most mar kidugdossa a popsijat/fejet a hasamon es ott tartja, amig simogatjuk. Nekem igy nagyon nehez lenne nem kotodni hozza ilyen nagyon... Es en is 37. het vegeig fogok dolgozni, igaz, irodaban.

5-ös vagyok, már a 14. héten megtudtuk, hogy fiú, és kb tini korom óta tudtam a nevet, amit adni fogok a fiamnak.

Ennek ellenére a hasamat sosem neveztem a gyerekem nevén. Nem beszéltem hozzá, hallotta eleget a hangom anélkül is.

Nem hasonlítgattam senkihez egy felvétel alapján. AMikor kibújt, kiderült kire hasonlít.

Szóval nem kell ezt túlspilázni.

Onnantól, ahogy éreztem a mozgásokat, igen.

A nagy viszont nekem ennek ellenére kicsit idegen volt, amikor megszületett, nehéz volt elképzelni, hogy ő az, akit úgy szerettem a pocakban. Kellett 1-2 nap. A kicsivel nem volt ilyen, vele azonnal megvolt születése után.

Nekem nagyon furcsa, hogy akik azt írták, hogy kötődtek a babájukhoz, azok le lettek pontozva, akik nem, azok fel. Először is nem kellene állandóan "lepontozgatni", csak mert valakinek más a véleménye. A kérdező véleményeket, tapasztalatokat kért, amik mind hasznosak szerintem, mert minden terhesség, minden ember más.

Akkor az én tapasztalatom. 24 hetes vagyok és úgy érzem kötődöm a pici lányomhoz. Ha valami baja lenne, nem tudom mi lenne velem. Szeretem, alig várom, hogy megszülessen, hogy itt legyen a kezemben. De én úgy gondolom minden leendő anyuka így érez, azok is, akik azt írták, hogy nem kötődtek a gyerekükhöz akkor, mikor még csak várandósak voltak.