Kommunikáltok a bébitekkel a pocakotokban?

Teljesen normális! Én férfi vagyok, de ez olyan, mint amikor ti megláttok egy kisbabát, és rögvest azt a reakciót váltsa ki, hogy gügyögni kell.

Minimálisat kommunikáltam vele,vagyis inkább csak beszéltem hozzá. "jó reggelt" "feküdj máshova kérlek,mert leszakad a bordám",stb. Nem voltak ilyen képzeteim,hogy boldog,vagy boldogtalan,azt tudtam,hogy jó helyen van ott bent. Én nem éreztem ennyire magasztos dolgokat,csak örültem,hogy a gyerekem a szívem alatt hordom,annak viszont még jobban,amikor végre megszületett. Most már a szívemben van örökre.

Rengeteget kommunikáltam vele, bár nem tudtam, hogy kisfiú lesz-e vagy kislány (egy darabig), meg hogy hogy fog kinézni. Talán hülyeség, de én valahogy azt gondolom, hogy azért is született meg gyorsan, mert "összedolgoztunk". Megbeszéltük, hogy nem kínozzuk egymást sokáig, ha nem muszáj.

Szia én 10 hetes vagyok, és én is sokat "beszélgetek" vele, és én is hiszem, hogy már most kapcsolat van közöttünk. Nem lehet máshogy. :-D És tudom, hogy ő is "reagál" :-D

Én nem beszéltem hozzá túl sokat, nekem valahogy nem ment. De a papa rendszeresen csacsogott neki elég sokáig. Reggelente arra keltem, hogy ők ketten"dumálnak" egymással.