Császár után pár hónappal ismét terhesség? Bővebben lent.
27. héten sűrgősségi császárral szültem két babát. A 23. héttől toxémiás lettem, és muszáj volt meginditani a szülést. A bábák pár napot éltek, nagyon picik voltak.
Az orvosom azt mondta, ha lelkileg valamennyire túlteszem magam a dolgon próbálkozzunk újra.
Ma voltam endokrinológusnál és elmeséltem neki, hogy mi történt. Azt mondta használjam ki a szülés utáni hormonváltozást és próbálkozzunk.
Ledöbbentem mivel még csak 6 hét telt el szülés óta. Kérdeztem tőle, hogy de hát császár után egy évet min. várni kell. Az orvos azt mondta mire szülni fogok majdnem eltelik egy év, és heg addigra ugyis meggyógyul.
Szóval a kérdésem: Ti mit csinálnátok a helyemben? Bevállalnátok? Félek, hogy túl korai, bár egy docenc hülyeséget nem mond. Attól, hogy előjön a toxémia pedig mégannyira félek.
Sajnálom! Akkor nem vagyok egyedi eset, hogy elvesztettem a babáimat.
Tudjátok amikor hazajöttem és fürödtem azt vártam mikor nyomják ki magukat. Nagyon szerették ha fürödtem, akkor mindig beindultak. Sirva fakadtam, mikor eszembe jutott, hogy nincsenek velem, hiába várom, hogy mocorogjanak.
Amikor az Actimeles reklám megy akkor is a sirás kerülget...
Szóval akkor ti bevállalnátok? Tudom nem szabad úgy belemenni, hogy baj lesz, de hogyan lehet ezt elhessegetni?
Tudjátok nálam az a probléma, hogy a ciklusom elég kusza. A lényeg, hogy nincs peteérésem, és ezért mondta a doki hogy használjuk ki még ezt a pár hónapot, mert valószinű addig lesz.
PCO-m is van pluszba, csakhogy ne legyen olyan könnyű... Tehát ha most nem használjuk ki, lehet soha többet, vagy nagyon nehezen fog összejönni, és lehet bánni fogom, hogy nem használtam ki az alkalmat.
Jaj, hát ez is nagyon szörnyű!
Szerintem most nem vágunk bele a dologba. Várunk pár hónapot, talán fél évet és akkor elkezdjük a próbálkozást. Az én esetemben nem is biztos, hogy összejön akár elősre akár 10. alkalomra.
Egyik hozzászóló irta hogy neki kellett az újabb terhesség hogy picit könnyebb legyen. ÉN is igy vagyok ezzel, de másrászt úg érzem még nincs itt az idő, és ezért inkább várunk.
Csak szörnyű érzés az is, hogy mindent megvettünk és nap mint nap látjuk... A pici ruháktól elkezdve...
Köszönöm neked és mindenkinek aki megirta a történetét!
Én is úgy gondolom, hogy egy újabb terhesség elött mindenképp kivizsgáltatom magam. Nálam valószinűleg az ikerterhesség okozta a toxémiát, és nem betegség.
Nem tudom ilyenkor másnak a rokonok, ismerősők mit mondanak, de nekem minden egyes ember ezt: "jaj, ne aggódj lesz majd másik" "fiatalok vagytok, majd összejön"
Mikor ezeket a mondatok mondják pofán tudnám csapni az illetőt.
Igen, majd lesz másik, de abba nem gondolnak bele, hogy nekem az a két baba kell, és ők már nem jönnek vissza, pedig joguk lett volna élni! Fiatalok vagyunk. Persze, de ha 30-40 éves lennék ( bár az sem idős korosztály ) a toxémia akkor is elöjöhet, és én akkor is meghallhatok.
Tényleg aki nincs benne ebben a dologban az nem tudja átérezni és a kijelentéseivel megbántja az embert. Vagy csak én gondolom igy?
Igazad van!
Pár napja voltam bent a munkahelyen, mentem a folyosón és jött velem szembe a takaritónő. "Jaj de sovány vagy, nem inkább hizni kéne? Hol a hasad?"
Én meg csak annyit mondtam, hogy a hátamon horodom őket. Fogytam 10 kg-ot két hét alatt, és nagyon undorodtam magamtól. Még talán most is.
Én az előző oldalon válaszoló vagyok (kromoszómarendellenességgel született baba anyukája). Hát igen, a munkahelyre való visszatérés még maga a pokol. Mindenki szánakozva nézett rám és nem mertek hozzámszólni. Annyi jó volt, hogy nem kellett mindenkinek mondogatnom, hogy mi történt, mert párom is ott dolgozik és anyukám is és ők már elmondták a többieknek. Hát nekik is szörnyű volt, az biztos! Most is gombóc van a torkomban, ha belegondolok. De valahogy túl lehet élni, erősnek kell lenni.
Neked tanácsolom továbbra is, hogy pár hónapot várjatok, de most, hogy írtad a PCO-t, így meg tudlak érteni, hogy nem akarsz fél-egy évet várni. Szerintem kb. négy hónap jó lenne. Remélem addig még a hormonok nem állnak vissza és hamar összejöhet a baba. Én nagyon szurkolok nektek!!!
És sok erőt és kitartást kívánok és minden hasonlóan járt válaszolónak is!
Minden jót kívánok a továbbiakban!!!
Üdv.
Köszönöm szépen!
Furcsa dolog, mert várnék is meg nem is... De persze várni fogunk mindenképp!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!