Lehetek így terhes? Vagy ugye lehet hibás a teszt?

Sziasztok! Voltam a dokinál tegnap (mielőtt elkezdené valaki, hogy akkor kamuuuu, mert Pünkösd volt... igen, az volt, a dokim ügyeletes volt a kórházban ahol dolgozik, oda hívott be, a magánrendelésére csak később tudott volna időpontot adni). Minden rendben a picivel, pár nappal kisebb mint az "utolsó" (vagyis hát márciusi) mensi alapján kellene lennie. Nem tudta megmondani miért jött meg áprilisban, baj nincs, ez a lényeg.

Egyelőre nem békültünk ki, de nagyon nyomul a volt párom, és nagyon akarja... én még mindig nem bírtam megemészteni, és nem tudom valaha is meg fogom-e tudni... Tudom, hogy jobb lenne a gyerekünknek ha az apjával nőne fel, de még így sem bírok egyelőre megbocsátani. Mind a kettőnk szülei nagyon kampányolnak a békülés mellett... nem tudom igazuk van-e... :/... az én szüleim nagyon szerették őt, aztán persze nagyon dühösek voltak, de most azt mondják ha már így alakult miért nem adok még egy esélyt... "Anyósom" pedig kb. két naponta felhív, hogy az unokája teljes családot érdemel... és tudja, hogy rosszat tett a fia, de blablabla...egy szóval nagy a nyomás.

Köszönöm az érdeklődést :), most olvastam csak. Minden rendben velünk, nem olyan nagyon régen voltam genetikai ultrahangon és kombinált teszten, minden rendben velünk, jó lett az eredmény, és azt mondták, hogy valószínűleg kislány lesz :). A sors fintora, hogy a volt párom mindig lányt szeretett volna.

Nem békültünk még ki, még mindig nem érzem úgy, hogy el tudnám fogadni hogy mással volt együtt "úgy" és hogy én ennek ellenére újra közel kerüljek hozzá. Talán egyszer enyhül az undorom vagy nem tudom.. Néha úgy érzem, hogy kell a lányomnak, hogy egész családban nőjön fel, és ennek érdekében meg kellene bocsájtanom, néha úgy érzem jobb ha egyedül csinálom végig. A volt párom továbbra is békülni akar. Ultrahangon volt már velem, de ezen kívül túl sokat nem találkozom vele, a telefont fel szoktam venni neki, mert tudom, hogy a gyereke érdekli.. nem akarom tőle megtagadni, hogy tudjon a baba hogylétéről.. :) Hát ennyi van velünk, aztán még nem tudom, hogy hogy lesz a későbbiekben... Aranyos vagy hogy érdeklődtél, köszönöm!! :)

A márciusi mensim alapján igazából már a 15. hétben vagyok. A magzat majdnem egy héttel kisebb méretben. Bő két hete voltam a genetikai ultrahangon. :)

Igen, igazad van, csak tudod előtte én tényleg nagyon szerettem őt... és eszembe jut az az idő amit együtt töltöttünk normális boldog párként, úgy érzem hogyha azt vissza tudnánk hozni az jó lenne a gyerekünknek. :) Csak nem tudom, hogy részemről tudna-e úja olyan jól működni. Részéről látom hogy baromira megbánta, és ha tudná visszacsinálná az egészet. Hát nem érte meg neki az a nem tudom hány percnyi "öröm" az tuti... De ő csinálta magának :(.