Párom nem akarja a babát, mit tegyek?

9-es vagyok. Utolsó, ezek szerint te "a magzat még nem ember" csoportba tartozol. Ha a kérdező lelkiismerete szerint viszont a "magzat ember" véleményen van, akkor nem marhaság, hanem egy másik élet miatt rúgja fel az életét (mert nem biztos, hogy elrontja, hiszen azért a legtöbb becsúszott, mégis megtartott gyerek anyja, ha egészséges pszichéjű, és megszereti a gyerekét, nem így nyilatkozik) és ha lesz is másik gyereke, az már egy másik gyerek lesz, nem ez. Csak azért írom ezt, hogy értsd a másik oldalt.

Úgyhogy először szerintem a kérdezőnek még mindig önmagával azt kéne tisztáznia, szerinte egy baba, ami benne van, amiért már felelős, vagy csak annak a lehetősége, amiről még ő rendelkezik úgy, mint a saját teste felett.

Ha az abortuszt választja, - mert nincs hozzá ereje, hogy végigcsinálja a terhességet és szülést és/vagy (mert ugye létezik még az örökbe adás opciója is) a következő esetlegesen egyedül álló anya szerepében töltött ki tudja, hogy alakuló éveket - , akkor ez esetben meggyászolva és remélhetőleg tanulva belőle el kell fogadnia magáról a tényt, hogy erre futotta, és tényleg csak az ítélje el, aki helyette vállalná. De ha szerinte ez is lenne a kisebbik rossz, kiradírozni akkor sem lehet, és nem egészséges a tudattalanba söpörni a kérdést, hogy majd évek múltán kelljen előkotorni (jellemzően következő párkapcsolat vagy gyerekvállalás vagy bármi pszichoszomatikus izé kapcsán).

Figyelj, az abortusz borzasztó dolog, de az még borzasztóbb, amikor egy fűtetlen szóbában ülsz az ordító csecsemőddel, és tök egyedül síraz a tehetetlenségtől. Vagy, amikor olyan helyeken , emberek között kényszerülsz lakni, akiket inkább messzire elkerülnél, vagy amikor segélyért állsz sorba, vagy vadidegenek nevelik a gyerekedet, mert neked dolgoznod kell reggeltólestig, hogy eltarthasd magatokat.

Mert sajnos van ilyen is.

Mérlegelj, ha tényleg nincs segítséged, akkor nagyon gondold meg a dolgot, mert írt már ide olyan anyuka télen, aki megtartotta a babáját, és szinte nyomorgott.

Az élet nehéz, nehéz döntésekkel van tele, mindegyikbe ne roppanj bele.

Ha meg akarod tartani a babát, de azért vagy kénytelen elvetetni, mert a szüleid ennyire ellenségesek (félreértés ne essék, nem akartalak sose arra bátorítani, hogy a nyakukra szülj, de a LELKI támogatás azért egy szülőtől elvárható), akkor én leszámolnék velük.

Költözz koliba, dolgozz az egyetem mellett vagy vegyél fel egy ésszerű mértékű diákhitelt, de tekintsd úgy, hogy nincs családod (ahogy lényegében nincs is, mert mire való a család, ha nem arra, hogy ÉRDEMBEN MEG LEHESSEN BESZÉLNI a problémákat).

Ebben az esetben az abortusz sajnos egy ésszerű és felelős döntés, de ha állami segítséghez fordulnál és megtartanád, azt is megérteném.

Kérlek, még várj egy kicsit!!! Tényleg nagyon nehéz helyzetben vagy. Ez a tipikus belekényszerítés az abortuszba, ami sajnos gyakori, és az anyuka nagyon meg szokta szenvedni. Ismerőseimmel gondolkodunk, hogy tudnánk segíteni (én privát is leveleztem Veled pár napja). Aki így áll az abortuszhoz, mint Te (amúgy ez az egyetlen lelkileg egészséges hozzáállás egy élő kisbaba elvetetéséhez), gyakran egy életre belerokkan!!

Én anno nem voltam így kikészülve előtte, nem kötődtem még ennyire a babához meg őt senki nem akarta :-( , és utólag így is iszonyatosan megbántam!! 16 éve történt, és azóta is életem legrosszabb döntésének tartom. Mindig végiggondolom, hogy hány éves lenne, hogy nézne ki stb. És azt is sokszor elképzelem, hogy milyen nehéz lett volna. De most nem lennék egy halott, hanem egy élő gyerek anyukája lennék. Ne haragudj, véletlenül sem az a célom, hogy még jobban kiborítsalak, csak arra szeretnélek buzdítani, hogy várj még egy kicsit, mielőtt AB-ra mennél! Hátha ki tudunk találni valamit, ami kicsit könnyebbé tehetné a pici megtartását. Amúgy a "párod" hozzáállása nekem rémületes - a saját jóléte és megszokott életstílusa miatt egyszer csak meggondolja magát, és az ő akaratából, úgy is mondhatnám, az ő "hibájából" megfogant gyerekét egyszer csak hopp, elvetetné... nagyon durván önző egy bandának hangzik ő és a családja.

Nagyon sajnálom, hogy a Te szüleid is így állnak a dolgokhoz. De neked itt a lehetőséged, hogy Te ne így állj a saját gyerekedhez! Gyűjtöm az infót, mit lehetne tenni.

Annyira gáz, hogy itt egy csomóan rá akarjátok beszélni a kérdezőt, hogy megtartsa a gyereket. Észnél vagytok? Egy fiatal kiscsajt vennétek rá akarja, hogy elcsessze az életét? Erre már tényleg nem tudok mit mondani. A szülei kőkemények vele, de csak azért, mert jót akarnak neki. Biztos vagyok benne, hogy az abortusz lelkileg mindenkit megvisel, képzeld az hogy meg fog viselni, ha egyedül kell felnevelni egy gyereket minden segítség nélkül!

Szegénynek mégis milyen élete lenne? Annyit nem érdemel egy szerencsétlen gyerek, hogy rendes körülmények között nőjön fel, szerető családja, sikeres anyukája és apukája legyen?

Hibázott a csaj, meg a pasija, de ez szerencsére még egy olyan hiba, amit ki lehet javítani. A kérdező normális életet érdemel és nem azt a nyűglődést, ami rá várna. Úgyhogy kérve kérek mindenkit, ne biztatgassatok itt senkit, nem ti vagytok ennyire fiatalok, nem ti vagytok ilyen szar helyzetben, nem kell befolyásolni a kiscsajt hülyeségekkel! Rendezze először a saját életét, utána azt csinál, amit akar, ha már elért valamit.

Kedves Kérdező!

Nagyon érdekes a szüleitek reakciója. Ha jól gondolom azt nem tiltották, hogy szexuális kapcsolatba kerüljetek, most mégis úgy csinálnak, mintha nem adtak volna erre engedélyt.

Sőt mi több azt sem látják, hogy ez a magzat az Ő unokájuk.

Úgy tűnik számomra, hogy a két családból Te vagy egyedül érett, felelős, felnőtt.

Várj egy kicsit míg a szüleid magukhoz térnek, amíg lehiggadnak. Remélem szeretnek, és az első reakciójuk ellenére segíteni fognak, ha látják, hogy nem követelődzöl, hanem csak csendesen megmondod nekik, hogy Te mit érezel helyesnek, és Te mit szeretnél. Kérd Őket hallgassák meg mindazt amit itt leírtál, és segítsenek, hogy bár hibáztál, de nem szeretnéd ezt egy újabb hibával tetézni. Szeretnél a hátralevő életedben békében élni önmagaddal.

Mivel van benned felelősségérzet, ezért meg fogod találni a helyes megoldást és a megfelelő utat.

Meg tudod teremteni a körülményeket is ha akarod. Lehet hogy csak szerény szinten, de a gyermek úgy sem ezt mérlegeli először.

Szeretettel 1Léna