Párom nem akarja a babát, mit tegyek?
8as.
Nem azért írtam, mert én oda akarok cuccolni. Azért írtam, mert a legelső dolog, amit mondott, hogy neki erre nincs pénze, de mindennap a legdrágább éttermekben ebédel ill. vacsorázik. Több százezer forintos ruhái vannak. Csak az új zuhanykabin, amit most vett 2millió ft. A szőnyeg 700ezer ft. Van neki pénze, és az a gusztustalan, hogy ez volt a kifogás! Ha tudtam volna, hogy gazdagok, soha nem kezdek vele kapcsolatot, de amikor megismerkedtünk eltitkolta előlem. Hónapokon keresztül azt hittem, hogy az ők "mások", mint mi, akkor bele sem kezdek egy ilyen kapcsolatba. De ez hosszú. Nem akarom, hogy bárki is eltartson! Azért tettem fel ezt a kérdést, hogy ilyen helyzetben hogyan tudok egyedül boldogulni, lehetőleg minél kevesebb segítséggel! A tartásdíj nem érdekel, ezt neki is megmondtam! Ha neki nem kellünk, sem én sem a baba, akkor tűnjön el az életünkből! Csak ő mondta mindig, hogyha véletlen teherbeesnék, mindent megadunk majd a babának. Emiatt, most elég csalódott vagyok. Ne haragudj, ha kiborultam, de ez nekem úgy jött le, mintha magam mellett akarnám tartani az apukát.
Ha kell a párod, szüleid, akárki segítsége, akkor veluk együtt hozod meg a döntést.
Ha az ő véleményükkel ellentétesen dontesz, akkor benne van a pakliban, hogy nem fognak támogatni.
Vállald a felelósséget, de ez nem azt jelenti, hogy megszülöd, hanem azt, hogy megfelelő körülményeket biztosítasz számára.
Amennyiben kell a szüleid segítsége, akkor minimum rögtön leülsz velük beszélni.
Figyelj, elsőre lehet, hogy szüleid ellenezni fogják miattad, azért hogy beffjezd tanulmányaidat, legyen egy szakmád stb. Ők téged szeretnek és biztos vagyok benne hogy mindent megtesznek érted ami erejükből telik...a csöppség híre viszont lehet sokkolni fogja őket. Erre készülj fel, légyszi.
Ha látod hogy aznap amikor közlöd, nem lehet rendesen megbeszélni a dolgokat, hagyd másik napra...addig megnyugszanak ők is és összeszedik a gondolataikat.
Ugyanígy, lehet h a pasid is átgondolja/meggondolja a dolgot.
Kitartást kívánok Neked. Érzem, hogy már döntöttél legbelül.
Írj még, hogy mi a helyzet.
Még csak annyit, hogy az én párom is kiborult amikor megtudta hogy gyereket várok...és azzal jött, hogy neki erre nem lesz pénze meg ilyenek. Aztán pár nap múlva teljesen megváltozott, átgondolta. Pár nap és megszületik a pindúr. Nagyon várja.
Adj mindenkinek egy kis időt.
Kedves Kerdező! Én azt látom, hogy Te már most kötődsz ehhez a babához. Szerintem minimum leklkileg tönkre fog tenni az abortusz. És nagyon helyesen érzed. Ő ott nagyon is él és számít Rád!
A kapcsolatodnak annyi, azt ugye tudod, ha a pasi nagy hirtelen nem vesz 180'-os fordulatot. Ha abortuszra küld azért, ha nem vállalja a babát, akkor azért. Ebben az esetben az volna a minimum, hogy vállalja a felelősséget.
Mindenképp beszélj a szüleiddel. Lehet, hogy elsőre ki lesznek akadva, de hidd el, szeretnek és fognak támogatni, ha elül a vihar. Ez a baba az ő unokájuk is! Nem kell azt érezned, hogy a nyakukra szülsz. A kicsi 1 évesen elmehet bölcsibe, te dolgozhatsz, mellette tanulhatsz. Nem Te vagy az első és nem is az utolsó, aki fiatalon szül. Nekem a csoporttársam még az egyetemre is behozta a babáját, mikor nem tudott más vigyázni rá. Szóval a tanulást sem kell feladnod baba mellett (ha emiatt haragudnának).
Kitartást és jó egészséget kívánok Nektek!
Aki 190 ezret is megkeres, annak üzenem, hogy az átlagkereset 250 ezer körül van, szóval nem kell annyira büszkének lenni. Mindenki másnak pedig azt, hogy a gyereket nem csak megszülni kell, hanem felnevelni is (persze igen, fel lehet neveltetni a bölcsödével meg a nagyszülőkkel is, csak normális esetben az ember magának szül, nem másnak), amihez pénz és idő is kell.
A kérdezőnek pedig annyit mondanék, hogy a magyar törvények szerint nem az apának van joga a gyerekhez, hanem a gyereknek az apához, tehát nem annyira egyszerű, hogy nem tartasz igényt se rá, se a pénzére, tünjön el...
Az optimisták meg jó, ha tudják, hogy az apa nem fogja magát meggondolni. Ha a kérdező megtartja a babát, úgy lelép, mint a szél, ha viszont nem tartja meg, akkor a kérdező fogja meggyűlölni, tehát ennek a kapcsolatnak itt és most vége van. (Én egyébként már a hozzáállása miatt akkorát csalódtam volna a pasiban, hogy alapból vége lenne.) Holott a történtekben mindketten egyformán hibásak...
Ezzel nem abortuszra akarom bíztatni a kérdezőt, pusztán rá kívántam világítani, hogy ez azért nem ennyire egyszerű kérdés, ahogy itt egyesek elképzelik...
10-es vagyok: HA megtartod a babát, ne mondj le a tartásdíjról, akármennyire kis összeg is - jól mondta az egyik korábbi válaszoló, az a gyerek járandósága, joga van hozzá.
(Mint ahogy a láthatáshoz is, ha az "apa" egyszer akarná - nem az "optimizmus" beszél belőlem, de jópár férfit láttam már, akik addig hallani sem akartak a gyerekükről, ameddig pelenkázni kellett őket, meg sírtak, meg nem tudtak kerek mondatokban, összefüggően beszélni, amíg hurcolni kellett őket stb., de ha már "önjáróak" lettek, akkor hirtelen "feltörtek az atyai érzéseik":S Persze, ki tudja, lehet, vissza se néz, és akkor úgy lesz jó)
Még mindig amondó vagyok, hogy adj neki időt. Párom ellenezte most meg már alig várjabeszél hozzá, símogatja a hasamat, össze vasárol mindenfélét neki...stb.
Tartásdíjról ne mondj le. Nem kell kezedbe adja. Utalja a gyerek számlájára s mire megnő, legyen egy kis indulótőkéje. Vagy ha netán bajban lennétek, tudj mihez nyúlni.
Legyél okos és kitartó.
Hány hetes vagy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!