Én reagálom tul? Tényleg nem lenne szabad?

Nem vagy túlérzékeny, a férjed tapló, már bocsánat. Ha magadba fojtod az mivel jobb? Nem direkt idegeskedsz, hanem gyászolsz.

Nyilván a felhőtlen terhesség a legjobb, de ettől nem lesz baja a babának.

Szia!

Én 26 hetes voltam amikor édesapámat rohammentő vitte kórházba életmentő műtétre. Kilyukadt a gyomra. Műtét után közölték,hogy áttétes daganatot találtak nála...

A terhességem hátralévő része avval telt,hogy azt vártam mikor szólal meg a telefon a rossz hírrel! Éjjel nappal bőgtem,nagyon ki voltam készülve! Aztán szülés után 3 hónappal halt meg! :-(

A kislányom azóta 8 éves és semmi baja! Attól hogy a gyász és a fájdalom miatt sírsz,nem lesz semmi baja! Attól inkább,ha a párod veszekszik veled és emiatt idegeskedsz!

Próbáld megbeszélni vele ezt az egészet! Avval csak árt Neked ha kiabál veled!

Részvétem apukád miatt.

Nekem a terhességem alatt került anyu kórházba. Sajnos már nem láthatta az unokáját, mert nem tért magához. :-(

Sokat sírtam én is.... sőt a védőnők is azt mondták jót tesz, mert csökkenti a fájdalmat...

Ráadásul a babám is kórházban volt születése óta....

Én akkor sírtam mikor egyedül voltam. A párom mellett nem vagyok már képes rá. Sajnos ő se tud együttérző lenni.... Persze van hogy nehéz a könnyeket visszatartani.... ilyenkor a WC-be vonulok el.

Először is őszinte részvétem kedves kérdező :(

Nagyon sajnálom, hogy a párod így áll a dologhoz, mert így szerintem csak megnehezíti a dolgodat. Ha melletted lenne, támogatna ebben, a vállán sírhatnád ki magad, akkor segítene neked is és a gyermekének is. Próbáld ezt elmagyarázni neki, hátha előbb vagy utóbb megérti, mert egy ilyen dologra a kapcsolatotok is rámehet. Én voltam már hasonló helyzetben, igaz, nem voltam terhes, de elveszítettem egy barátomat, a párom ugyanígy állt a dologhoz, kiakadt, hogy sírok és akkor majdnem elváltunk, mert nem bírtam megérteni, hogy a férjem, a szerelmem, hogy nem érzi át a bánatom.

Kitartást és erőt kívánok neked.

Először is, fogadd őszinte részvétemet a téged ért veszteség miatt!

A saját férjed előtt titkolnod kell azt, hogy gyászolod a 4 napja meghalt apádat, mindezt 27 hetes terhesen?

És te "kedves, gondoskodó" pasinak hívod?!

Miközben egyedül intézed a temetést, ebben az állapotban, és ő nincs veled?

És még neki van oka dühöngeni?!

Tudom,hogy most nehéz, de: állj elé, nézz a szemébe, és közöld, hogy 4 nappal apád halála után, miközben félidőn túli terhes IS vagy az ő gyerekével, ELVÁROD a támogatást. Szóban és tettben is. És szégyellje magát amiatt, hogy ez számára nem alapvető dolog.

Mi az,hogy kiabál veled?!