Mit tennétek a helyemben? Megtartanátok a babát?

Mondd el anyóséknak, hogy babát vársz, és akkor már nem visszakozhat a párod.

Biztos kiugranak majd a bőrükből örömükben.

ez a 30 éves koromban szeretnék csak gyereket duma hülyeség, 2 év ide vagy oda nem számít.

Ha a párod nagyon kekeckedik, nézesd meg vele a Néma sikoly c. filmet.

Mondd meg neki, hogy mindenképpen megtartod, és őt sem vetette el anno az anyukája.

Amúgy ha megszületik a pici, tuti, hogy sírva fog tőled bocsánatot kérni.

Egy csomó ilyet láttam már az ismerősi körömben. Volt,hogy az apuka hónapokra lelécelt, és késpbb orültek, hogy az anya nem vetette el.

Az abortusz minden esetben a kapcsolat végét okozza, szóval akármi is lesz, mindig az élet mellett állj.

Akkor ha jól értem az orvosok is azt mondják, hogy az életben vsz. ez az egyetlen esélyed a babára.

Jóhogy tartsd meg, nem kérdés :)

A pasinak meg mutasd meg az abortusz.hu apukáknak szóló részét.

Azokra az anyukákra, akik az élet mellett állnak, mindig felnéznek. Még akkor is, ha korábban a pasi ordítozik, stb.

Szóval védd a babád és magad!

Nem neked kell elmondani a párod szüleinek, rájönnek maguktól is.

Ha gerincesek, melléd állnak és részt vesznek az unokájuk és a te életedben. Ne rekeszd ki őket!

59-esnek üzenem, hogy teljesen irreleváns, h te jársz-e moziba vagy szoktál-e pizzát rendelni, ez nem érdekel senkit. Aki azt mondja h ugyanolyan az élete gyerek után mint gyerek előtt, az hazudik. Attól még mert te gyerek előtt sem jártál sehova és egy házi konyhatündér voltál, az ember élete igenis teljes fordulatot vesz (kivéve ha ott vannak a nagyszülők egy utcányira ahova minden nap fél napra lepasszolja valaki a gyereket, ilyet is ismerek).

Persze lehet menni másfél évessel is nyaralni, meg külföldre, biztos nagy élvezet az autóban meg a repülőn szoptatni, de hogy az nem pihenés lesz, az tuti.

Szia! Ez a te döntésed mindenképpen,de viszonylag hasonló cipőben voltam, úgyhogy leírom a tapasztalatomat. 22 éves voltam a párom akkor 33 amikor a nőgyógyászom megtiltotta a további fogamzásgátló szedését egy betegség miatt, valamint közölte hogy nálam az esély a természetes úton történő teherbeesésre kb 10%. Abbahagytam a gyógyszert és megszakítással kezdtünk együtt lenni az alacsony kockázat miatt. 1 hónap múlva derült ki hogy terhes vagyok, egészséges jól fejlődő 8hetes magazatot mutatott az UH a dokim és az én legnagyobb meglepetésemre. Akkor diplomáztam le, az együtt töltött 3 év sem tűnt ideálisnak , azonban ott volt a tudat amin neked is el kell gondolkodnod: együtt tudnál e élni azzal a tudattal hogy elveteted a gyerekedet, amikor lehet hogy soha többé nem lehet ? Én nem tudtam volna megtenni, és ma már egy boldog család vagyunk egy fél éves kislánnyal.

A baba teljesen megváltoztatott mindent, olyan boldogságot hozottt nekünk amit csak a szülők érthetnek. Az én párom is elég nagy "gyerek" volt, azonban amint megszületett a pici öröm volt nézni ahogy ő is felnő a gyerekneveléshez, ma már a világ legjobb apukája.

Nem mondom hogy tartsd meg, ahogyan azt sem hogy vezesd el, de gondolj bele abba, hogy neked(ahogyan nekem is) ez egy hatalmas ajándék a sorstól. Hisz ez egy csoda hogy az orvosok szavával szemben mégis megtörtént. Neked ideális a korod is meg minden, ne hagyd ezt elveszni, mert lehet 5-10 év múlva érted legnagyobb hibája lesz. Ha pedig a párod elhagy emiatt az az ő szegénységi bizonyítványa, férfi az életedben lehet több (olyan is aki teljes szívéből elfogadja a gyerekedet akkor is ha másé) azonban a gyereked örök szerelem marad:)

Kitartást a nehéz helyzetedhez!

Kedves Kérdező! Ha megengeded egy történet:

Én 29 voltam és a párom is. 15 évig barátok voltunk ebből lett szerelem, és tudta hogy gyereket akarok. Amikor teherbe estem azt mondta hogy nem is akarta és vetessem el mi előtte fél évig nem védekeztünk. Azóta eltelt egy év kb ő más nővel van, a baba elment, csak ezt várta. Kívánom hogy nektek ne így alakuljon, de érdemes átgondolni. Az elsővel totál egyet értek és mindenkivel aki ezt mondta de ne legyen igazad. Én meg akartam tartani:)