A férjem úgy fog örülni a közös babánknak, mint az első gyerekének?

Az elsőnek igaza van. Neked újdonsàg, neki nem. Ez nem jelenti azt, hogy nem örül csak egyszerűen nem hozza annyira làzba. Majd ha megszületik ott lesz vàltozàs, hiszen minden gyerek màs. Màsként fog fejlődni stb... Mondjuk alap dolgokban ott is lesz rutinja,de sok mindenben ugyanúgy új lesz neki is a dolog.

Én a 3. babàt vàrom, szinte rutinszerűen megy a dolog. Nem érdekelnek a vizsgàlatok különösebben, sem babamozgàs a pociban. Az uh az egyetlen ami kicsit megmozgat,mert mégiscsak az új picikénket kukkoljuk, de kb ennyi. Ugyanez volt a 2. babàval is, de mondjuk ő kislàny lett a fiú utàn, ettől nekem a terhesség is sokkal màsabb és nehezebb volt, jobban kellett figyelnem magamra, de ezt leszàmìtva semmi újdonsàg nem volt. Most meg még egy fiúval... Mintha az első terhességem ismétlődne kb percre pontosan... Semmi új nincs.

Azért ìrtam ezt le, hogy meg tudd érteni, hogyha ez a baba egy új kapcsolatból lenne ... Akkor sem tudnék úgy örülni, mint az első babàval. És nyilvàn ennek nem sok köze lenne a pàrkapcsolathoz, csak ahhoz, hogy én màr ezen túl vagyok. Egyszerűen nem új, hanem természetes.

De van 2 példàm:

Beülsz egy csavarokkal teli izgi filmre. Utàna ugyanúgy elmész az egyik baràtoddal is a filmre. Te ugyanúgy meglepődsz majd a filmen vagy màr kissé unottabb leszel? A film tuti, hogy ugyanúgy tetszeni fog... Csak az a plusz izgalom nem lesz màr,mert tudod mi fog következni...

Mond el neki őszintén, hogy zavar téged, hogy ìgy viselkedik. Azt is tedd hozzà, hogy tudod,hogy ez a normàlis, de neked meg az, hogy minden aprósàgtól kiugrasz a bőrödből.

Ha normàlis a pasi ezt meg fogja érteni és elmondja hogy a szülés és a gyereknevelés màs lesz, hiszen abban neki sem volt része még boldog csalàdként mint most veled... Ennyi.

Rossz peldam van sajnos.

Az exemnek mar volt egy gyereke, nekunk utana lett kozos.

Ugyanez volt, semmibek sem orult.

DE utána jött a fekete leves!

Egyfolytában, minden percben a mi közös babánkat hasonlította az előző, nagyobb fiához.

És mindig a másik fiam volt a minden, a mienket közel sem szereti annyira.

Mondok példát: " a másik fiam bezzeg már születésétől végigaludta az éjszakát, bezzeg ő nappal is sokat aludt, ő evett rendesen, nem volt hasfájós, a másik fiamat az anyja mindig olyan izlésesen öltöztette stb stb "

Aztán mikor nagyobb lett a pici, akkor meg neki mondta, a " testvéred ilyeneket tud a testvéred tud már számolni, a testvéred már szobatiszta… stb "

Ott is hagytam a francba, ami gyerekünk azóta sem igazán érdekli :(