Nagyon félek a szüléstől. Milyen nektek szülőknek a baba első napjai, hetei, hónapjai?

Nekem eddig hala istennek nagyon konnyu (10 honapos a babam, lassan 11). O nagyon nyugodt baba, egesz nap eljatszik egyedul, maszkal, pakolaszik, imad enni. Mindent megeszik, amit lerakok ele, egyaltalan nem valogatos. Rengeteget aludt az elso 4-5 hetben, kb csak enni kelt fel. Most napi 2x alszik 1.5-2 orat (neha 2.5-3 ora is lehet egy alvas), magatol alszik el a kisagyban, es 10bol 8 esetben nem sirva ebren, hanem gugyog, beszelget. Este 8-9tol reggel 8-9ig alszik, 7 honapos kora ota atalussza az ejszakat (addig 1x kelt, a legelejen 2x mert akkor meg gyakrabban evett). Nincs még szeperacios szorongasa (az ismerosi korombol mar ilyenkor sok esetben volt a babajuknak szeperacios szorongasa), mindenkivel boldogan eljatszik.

Nagyon nagy szerencsem van egyelore vele, es ezt nagyon jol tudom! Viszont en is feltem az anyasagtol, mert olyanokat is hallani, hogy egy ejjel 7x kel a baba, nem jatszik el egyedul, csak olben akar lenni stb... tehat ez tenyleg orosz rulett, nem tudhatod, hogy a te babad milyen lesz. Viszont egy olyanrol sem hllottam meg, aki ne imadna a babajat es ne erne meg minden foglalkozas :)

Na, akkor én leszek az ellenpélda, hogy ne félj annyira :)

Kezdem a szülésnél: nekem császár lett a vége, és még a műtét se zajlott simán, volt komplikáció, mégis a műtét után 6 órával már lábra álltam. Akkor eszembe se jutott, hogy combtól combig vágtak, hogy fáj a seb, mert dolgozott bennem valami, az anyaság, az ösztön, hogy az újszülöttem egyedül van valahol és neki most rám van szüksége, de nagyon és mentem.

Onnantól végig velem volt és biztos vagyok abban, hogy ennek köszönhető, hogy 3 nap után úgy mentem haza, mintha mi sem történt volna. Nem volt időm arra, hogy magamat sajnáljam, hogy a fájdalomra koncentráljak és így nem is tartott sokáig a felépülés.

Otthon az első 2 hétben volt segítségem, aztán férjemnek is letelt a szabija, a szüleim hazamentek (ország másik felében éltek) és hirtelen egyedül maradtam egy icipici babával. Előtte kb soha nem volt gyerek a kezemben, ismeretlen volt minden, de hidd el, annyira fog ösztönösen jönni, hogy mit-hogyan kell csinálni. (26 voltam egyébként).

Na aztán a tejem alig akart elindulni, egy percig nem stresszeltem miatta, úgy érzem, hogy én megtettem tisztességesen amit tudtam. Szoptattam, fejtem, gyógyteát, karamalzt ittam, urticat szedtem, de ez annyira volt elég, hogy 4 hónapig tudtam szoptatni, de pótolni kellett mindig is, de elfogadtam, és nem kínoztam a lelkemet, hogy nem tudtam csak anyatejjel táplálni.

Ennek ellenére nem volt hasfájós a kicsi, igazi minta és álombaba volt, komolyan mondom nem emlékszem olyanra, hogy ordított volna.

6 hetes korától átalussza az éjszakát (egy éves koráig este 6-tól reggel 6-ig,most két éves, most alszik 8 vagy 9-től reggel fél 8ig),nappal pedig miután már nem aludt olyan sokat, akkor is le tudta magát foglalni, vagy sokszor volt, hogy főztem, odatettem magam mellé, énekeltem, mondókáztam, ő meg élvezte és nem sírt, hogy pl vegyem fel.

Most, hogy már "nagy" szintén mindent meg tudok csinálni mellette, ha dolgom van vagy játszik, kirakózik, vagy jön "segíteni", ma pl együtt díszítettük ki a házat.

Kimozdulni (bevásárlás, ilyesmi) a kezdetektől vele mentünk, ő nagyon könnyen és gyorsan "beépült" az életünkbe a férjemmel.

Most közelebb költöztünk a nagyszülőkhöz, így tudnak unokázni, így meg már kettesben is jobban ki tudunk mozdulni.

A külsőmre figyelek, igazából úgy nézek ki, mint szülés előtt, mert szeretnék még mindig kívánatos nő lenni a férjem szemében, meg úgy magamnak is.

Ez nem azt jelenti, hogy plázacica lennék, alapdolgokra kell gondolni (ápolt haj, köröm, öltözködés és az alakom is ugyanolyan (volt, mert megint kismama vagyok) ,mint gyerek előtt de ez a genetikanak is köszönhető)

Na a jó hosszú irományom célja nem az volt, hogy menőzzek, vagy mást felidegesitsek, csak arra is szerettem volna példát neked, hogy van, akinek tényleg könnyű eset a gyermeke és a gyerekes élet. Persze a spontán dolgok megszunnek, de helyette annyi más, örömteli dolog ér, hogy az - nem jó szó - de kárpótol mindenért.

Most,hogy várjuk a kistestvért, kíváncsi vagyok, hogy ő is ilyen könnyű baba lesz e. Ahogy szokták mondani, hamarosan kiderül, vagy beborul :)

Nekem sikerült felkészítenem magamat a terhesség során. Egyre többször képzelem el a nagy találkozást és mindenhez megpróbálok pozitívan hozzá állni, ahogy eddig is.:)

23/N 38 hkm

Szia az én lányom most 14 hónapos és jelenleg 6 hós vagyok a kisfiammal. Sztem nem az a nehéz hogy megszülsz egy babát és utána szépen nevelgeted. Nekem addig nem is volt semmi gond míg terhes nem lett s másodikkal.

Hozzá tenném tervezett baba és nem becsúszott de akkor nem tudtam mire vállalkozom. Mondjuk a gyereknevelés könnyüsége és nehézsége is gyerek függő. Az én lányom 11 hónaposan megtanult járni és azóta nem lehet lelőni. Folyamatosan mozgásban van, mindenhova felmászik. Állandóan résen kell lennem nehogy vmi baja legyen persze emellett főzz moss takaríts én ugye plusz terhesen ami egyáltalán nem probléma mentes terhesség így elég nehéz. Miómák vannak a méhemen és így állandóan keményedik a hasam. Tehát nem egyszerű. Én bulira még véletlenül sem merek gondolni mert te hiába érsz haza hajnal 2-kor ha a gyerekhez fel kell kelned 7-kor mert neki úgy van a napi rutinja. Bele se merek gondolni milyen lesz ha megszületik az öcsi. Persze vannak nagyon szép részei a gyereknevelésnek és azokat a pillanatokat ki kell élvezni és soha nem csinálnám másképp de most egy kicsit nehéz. Főleg hogy párom kamion sofőr így én egyedül vagyok itthon a lányunkkal.