Apuka "para"? Pár hét múlva megszületik a kislányunk. Első baba lesz. Amikor kiderült a párom nagyon örült neki (talán eleinte még jobban is mint én).

Nem kell erre ragorcsolni. Esetleg lehet rola beszelni, de ha nem akar akkor ne eroltesd.

Amugy egy ferfi nem fog lelkendezni amikor megveszitek a pelenkazot, mert ez azert annyira nem nagy dolog :)

Sehogy, ez normalis, es majd kialakul, de altalaban joval kesobb.

A ferfiaknak semmi kotodesul nincs meg, mi hordjuk ki oket, ha belegondolsz, hogy teged sem erdekelne ha mas hasaban van egy gyerek, nem szepen fogalmazva.

Sot ha megszuletik sem lesz meg meg a kotodes, jo par honapnak el kell telnie, sot akar evek ek is! Mikor mar tud beszelni, meg tud jatszani vele.

Hagyd, es majd kialakul idovel.

Persze hogy aggódik, szorong. Gondolj bele, érted is aggódik, a babáért is, és ugye ott az egész nagy változás. Plusz a pasik kevésbé ösztönösek egy babával kapcsolatban, a nők egy részénél azért ez zsigerből működik. Őnekik ezt jobban kell tanulni. Amiatt is félhet, jó apa lesz-e.

Szóval szerintem ezekben próbáld őt nem erőltetetten, de megnyugtatni. Mondd meg neki, mennyire örülsz, hogy ővele vállaltál babát, és hogy milyen jó apuka lesz szerinted. Próbálj a pozitív oldalról beszélgetni vele, vagy esetleg épp hogy oszd meg a saját aggályaid, és akkor tudtok erről beszélni.

És jó babavárást meg babázást nektek!

A kötelezettség és felelősség súlya ez. Képzeld, hogy ez kihívás és nem teher. Nekem ez sokat segített.

Mond el aggodalomadat párodnak és kérd, hogy segítsen túllendülni. Lehet neki is vannak félelmei. Neki is valószínűleg első babája.

Ha vannak olyan félelmek, amik csak egyikőtöknek van meg, a másik segíteni fog. Ha mindketten féltek, akkor mindketten fogtok igyekezni és segítséget kell kérni ősöktől, védőnőtől. A védőnő nagyon sokat segíthet!

Lehet rosszul olvastam, de ezt a szöveget az apukának szántam.

Előre is bocs( nem akarlak bàntani, sajàt tapasztalat sajnos amit leìrok).

Az ex férjem volt ìgy. Volt egy vetélésem( véletlen baba lett volna, védekezés mellett) nagyon vàrtuk volna a babàt, utàna depressziò stb. Aztàn leültünk megbeszélni, hogy szeretnénk e gyereket mert vagy újra gyógyszert szedek,na persze màsmilyet vagy nem védekezünk. Úgy döntöttünk jöhet a baba! Volt nagy öröm boldogsàg amikor pozitìv lett a teszt:-) Konkrétan mindent ő csinàlt,nehogy megint baj legyen( mintha ezen múlna). Àgyba kaptam a reggelit, főzött mosott takarìtott, hogy nekem csak pihenni kelljen. Ez ìgy ment kb 6-7.hónapig. Aztàn onnantól nem volt jó semmi. Nem akarta àtrendezni a szobàt, ugyanìgy a vackait nem akarta elpakolni, nem beszélt màr arról, hogy mit fogunk csinálni a gyerekkel,ide vinni oda vinni,mert jajj majd megcsinàljuk, majd megbeszéljük...majd, majd,majd nagyjàból mindenre, és engem is "elhanyagolt", mert az is túlzàs volt amit előtte csinàlt, de ez meg 180° os fordulat ahhoz képest. Persze kénytelen kelletlen megvettünk mindent, àtrendeztük a szobàt stb. De vmi nem volt oké. Bàr engem is mindenki nyugtatott, hogy a férfiak màshogy reagàljàk le a baba születésének közeledtét,minden rendben lesz. Hàt nem, 3 héttel szülés utàn kiderült, hogy kb 5 hónapja van vkije.

Most a jelenlegi pàromon is làtom azt hogy vàltozott azóta hogy megszületett a babànk,az utolsó 2-3 hétben pedig nagyon szét volt esve, de bàrmi gyerekkel kapcsolatos dolog felmerült( pl itt legyen a kisàgy ott a szekrény stb - még csak tervezgettem- ő àtpakolta amìg nem voltam otthon, és még ezt vagy 3x pedig mondtam, hogy majd csak a végleges verzióra kell berendezni,de örömmel és azonnal csinàlta. Mindemellett pedig folyton stresszelt hogy nem lesz elég amit keres,hogy tart el minket, mindent meg akar nekünk venni stb.. Kicsit őrjìtő volt.

Jön a kistesó, félidős vagyok és màr làtom rajta az izgalmat,aggódàst :-)

De a kettőt összehasonlìtva teljesen màs volt.

Nem aggasztani akarlak, de ez jutott eszembe a leìràsodból(" úgy làtom mintha nem örülne").

Nekem olyan érzésem volt, mintha nem örülne és nyomasztanà vmi.

De tiszta szìvből kìvànom, hogy minden rendben legyen veletek. Könnyű szülést jó babàzàst.