Miért pont a hagymatol undorodom? Ti hogyan orvosoltatok az ilyen problemat?

Elég hagyományos értékrendel rendelkezem sok szempontból. De ez a "nő dolga a főzés" azért nem teljesen állja meg a helyét.

Ha a férjed eltöri a kezét/lábát gondolom te is lenyírnád helyette a füvet, segítenél neki fürdeni, öltözni, mondhatni kiszolgálnád.

Ha neked valami probléma lesz a terhességeddel (ne legyen!), de be kell feküdnöd a kórházba, vagy szigorú fekvésre ítél az orvos, ilyen-olyan okok miatt, akkor se fog főzni?

Ha lázas beteg van, influenzás, akkor is neked kell főzni?

Te nem vagy jó, egy kis empátiára lenne csak szükség az ő részéről. Pár hétig a rendelt kaját is meglehet enni.

Mondjuk lehet én látom rosszul, de nálunk ez nem olyan nagy tragédia, a férjem is szokott néha főzni, mert szeret is, takarítani is közösen szoktunk. Ha be kell hordani a fát, akkor közösen hordjuk be és még sorolhatnám. Magától teszi, sosem kértem.

Annak idején a szüleinél is besegített a takarításba (pl. porszívózás), ugyan úgy ahogy a fűnyírásba.

Ismerős :D A hagymával én is így voltam sokáig, de nekem egyre durvult, már szinte mindentől undorodtam, a konyha közelébe sem mentem, pedig előtte újítottuk fel, imádnom kellett volna. Annyira utáltam, hogy egy pohár vízért is néha a férjem ment (na jó, ha muszáj volt, megtettem, de tényleg, volt hogy megkértem rá). Hagymásat nem főztem. Mikor nagyon durva volt a helyzet, akkor mást sem. Mai világban már nem fogtok emiatt éhen halni. :)

Majdnem a 20. hétig szenvedtem így, aztán szép fokozatosan elmúlt szerencsére.