Van itt olyan kismama, akinek a párja nem érzékenyül el a babatémán?
Első babánkat várjuk, a páromban érett meg hamarabb a szülőség gondolata, ő hozta fel a témát. Néhány hónappal később én is odaértem, így belefogtunk. Össze is jött a baba, most félidős vagyok. Izgatott volt a tesztkor, és azóta is mintaférj ilyen téren, egyáltalán nem enged cipekedni, átvállalt minden olyan házimunkát, ami megerőltetőbb most nekem, stb, stb. Viszont úgy jött ki a lépés, hogy a dokihoz sok ideig nem tudott elkísérni a munkája miatt és úgy vettem észre, hogy ez nem is bántotta. Elbeszélgettem vele erről és akkor döbbent rá, hogy nekem fontos, hogy elkísérjen, aztán a 20. hetire szabit kért és velem jött. Végig nagy mosoly volt az arcán, amíg nézte a monitort, de miután kijöttünk elmaradt az a nagy lelkesedés. Valahogy azt vártam, hogy az élmény jobban kiül az arcára. Két-három mondatban megbeszéltük a látottakat, aztán intézte tovább a dolgait. Valahogy azt vártam, hogy kicsit lelkesebb lesz a látottakon vagy legalább hazáig latolgatjuk a témát, de úgy látszik ez inkább női vonás :P
Valaki hasonló helyzetben?
Az enyém változó.
De szerintem ez normális.
Ahhoz, hogy figyelje azt hogy éppen mikor rúg a baba ahhoz ő türelmetlen. De azért érdekli mert néha ráteszi a kezét meg ilyenek csak mindig rosszkor. :)
A vizsgálatokra kezdetektől fogva jön velem.
Új dolog ez neki és hihetetlen amúgy mert régóta várjuk és első babánk, de én ugyanígy érzek.
Nekem könnyebb mert a baba ugyebár én bennem van és én érzem akkor is ha nem figyelek oda. :)
Amikor dolgozni megy akkor mindig ad puszit a pocakomra is és köszön neki is. :) Ezt nagyon szeretem benne.
A vásárlásoknál változóan viselkedik. Van amikor unja és nem akar körülnézni se és van amikor meg nagyon beleéli magát.
Tehát az én férjem ilyen változóan viselkedik, szerintem ez a normális.
Arra vagyok kiváncsi hogy ha megszületik a babánk és minden rendben zajlik vele és velem is akkor hogy fog viselkedni, én jót érzek. :))
22+5 hkm
Az én párom se volt az az elérzékenyülős fajta. Elvitt vizsgálatokra amikor tudott, de nem simogatta meg puszilgatta a pocakom meg ilyesmi. Meg kell tanulni szülővé válni és ez a férfiaknál máshogy történik.
Ettől függetlenül imádja a gyereket, mindenből kiveszi a részét, nála jobb apukát elképzelni sem lehet.
Mondta, hogy benne akkor realizálódott a szülővé válásunk amikor először meglátta a fiunkat (aki mellesleg a mai napig az ő kicsinyített mása). Nagyon szokatlan volt még sokáig hogy szülők lettünk. Meg kicsit ijesztő is, hiába szerettük volna már nagyon mindketten.
Amíg pocaklakó, addig oké - készülünk az érkezésére, gondozásra járunk, szobát alakítunk át stb - de mégis kicsit ijesztő először megpillantani azt az apróságot akiért onnantól felelős vagy. Meg kell tanulni családdá válni. Szó szerint össze kell ismerkedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!