Van itt olyan kismama, akinek a párja nem érzékenyül el a babatémán?
Első babánkat várjuk, a páromban érett meg hamarabb a szülőség gondolata, ő hozta fel a témát. Néhány hónappal később én is odaértem, így belefogtunk. Össze is jött a baba, most félidős vagyok. Izgatott volt a tesztkor, és azóta is mintaférj ilyen téren, egyáltalán nem enged cipekedni, átvállalt minden olyan házimunkát, ami megerőltetőbb most nekem, stb, stb. Viszont úgy jött ki a lépés, hogy a dokihoz sok ideig nem tudott elkísérni a munkája miatt és úgy vettem észre, hogy ez nem is bántotta. Elbeszélgettem vele erről és akkor döbbent rá, hogy nekem fontos, hogy elkísérjen, aztán a 20. hetire szabit kért és velem jött. Végig nagy mosoly volt az arcán, amíg nézte a monitort, de miután kijöttünk elmaradt az a nagy lelkesedés. Valahogy azt vártam, hogy az élmény jobban kiül az arcára. Két-három mondatban megbeszéltük a látottakat, aztán intézte tovább a dolgait. Valahogy azt vártam, hogy kicsit lelkesebb lesz a látottakon vagy legalább hazáig latolgatjuk a témát, de úgy látszik ez inkább női vonás :P
Valaki hasonló helyzetben?
Azért a férfiaknak ijesztő ám a baba, jó apuka lesz e?
Az apa a lányok első szerelme, kisfiú hőse :)
Kisfiam meg sem született de vett legót, hogy gyakorolja az építést a férjem.
Beparázott teljesen :D
Na akkor örülök, hogy nem vagyok egyedül :)
Az én párom is vett már játékot, hallgatja a pocakot, simogatja, szóval nem idegenkedik egyáltalán a témától, de ugye egy ilyen UH-élmény valahogy a legőszintébbeket váltja ki az emberből. És ezért kezdtem el rágódni, hogy vajon egy tipikus pasi-jellemzőről van szó, vagy csak az enyém parázott be :)
A férfiak másképpen működnek.
Látod, hogy törődik veled, figyel rád.
Neki a baba egy elmosódott kép egy monitoron. Nem érzi, ahogy mocorog benned.
Az én férjem az érzelmeit sem mutatja úgy ki, ahogy "elvárom" minden esetben.
Vokt egy vetélésem, azt hittem, nem érintette meg igazán, elég korai volt.
Viszont valamelyik este azt mondta, soha többé nem akar abba a városba menni, ahol a vérzés kezdődött.
Most újra babát várunk. Volt velem a 8 és a 12 hetes uh-n. Az első úgy láttam, jobban megérintette, pedig csak egy dobogó szívű, szinte két pacából meg négy végtag kezdeményből álló valami volt.
Párommal most várjuk az első babát.
(volt 2 vetélés)
Nagyon lelkes, nagyon várja a babát hogy végre lássa. Nagyon sokat segít a házimunkában is, sokat kímél.
A vizsgálatokra amikor eltud jönni akkor mindig jön velem.
Minden este beszél a pocakomhoz, és mindig puszilgatja is.
Reggel munkába indulás előtt mindig ad nekem is és a kicsinek ( pocakra) is puszit, és mindig elköszön tőle is.
34 hkm
Az én férjem még csak nem is a pocaksimogatós fajta. Ő olyan fajta, aki akkor tudja igazán átélni az egészet, amikor a kezében van a pici.
Az első gyerkőcnél is így volt, néha én tettem a hasamra a kezét, amikor már nagyon mozgott, de nem erőltettem.
Most a másodikkal veszélyeztetett vagyok, az első rizikósabb két hétben még mosogatott is helyettem. Sokat pihenek, segít a takarításban, mindenben. Ő ilyen. Néha jól esne egy kicsivel több "babusgatás", de elfogadtam ilyennek. Tudom és érzem, hogy szeret engem, a gyereket is, meg a picit is, csak ő ilyen és kész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!