Másnak is ennyire nehéz a terhesség vagy csak én vagyok ilyen szerencsés?

Az első három hónapban dolgoztam csak, mert az irodai ülő munka is megterhelő volt az utazasokkal együtt.

Ezért is:

- amikor otthon voltam, állandóan aludtam, annyira fáradt voltam. Mint, akit agyon ütöttek.

- állandóan fáztam. Tél volt, így harisnya, melegitő + vastag takaró, mégis megfagytam a dunyha alatt. (Amúgy a 22 fokos lakásban pólóban nem fázok.)

- a hormonok játszottak velem. Folyamatosan aggódtam, szörnyű gondolataim voltak, végig idegeskedtem. Ráadásul utaltam vizsgálatokra járni, mert baromi messze lakunk mindentől, így dupla annyit kellett utazni fáradtan, fagyosan, mint normális esetben.

- már a legelejétől folyton pisilni jártam, a hüvelynél meg folyamatos nyomást.

nekem több nyűgöm volt, de nem éltem meg tragédiának.

én is aluszékony voltam az elején, aztán 16. héttel nem aludtam, 2x2 órát tudtam éjjel. 14. héten elkezdtem vérezni, ez 28. hétig tartott, addig nem keltem fel. közben szívbeteg lettem, ekg-n voltam, gyógyszert szedtem, cukrom túl alacsony lett, azért diétáztam, bár azzal laza voltam, bevallom. több volt a magzatvíz és edwardsra közepes lett a kockázat.

30. héten keltem fel, majd még egy kicsit pihenőre fogtak mert 33. héten kinyílt a méhszájam, külső-belső, így 2 hetet még pihengettem.

mindezt úgy, hogy el kellett látni a nagyobb gyerkőcöt.

vacak volt feküdni, de nem fogtam fel rosszul. amikor meg felkelhettem, pont nem érdekelt a nyűgöm, olyan jó volt jönni-menni, vásárolgatni :D

40+3 szültem, aznap még vezettem, nagybevásároltam, futottam a nagy után és fociztam vele :D

próbáld meg másképp felfogni, olyan szép időszak ez, bár tényleg terhesség, de van szép oldala is bőven :)

Nekem az elsővel rossz lett az Afp, biopsziát csináltattunk, az eredménye a 20. héten lett meg. A terhesség amúgy problémamentes volt a 34. hétig, amikor megindult, vissza kellett tartani, és már haza se mehettem. Szabályos fájásokkal időben megindult a szülés a végén, egy napig vajúdtam, de semmit nem tágultam, császár lett.

A másodikkal az elején véreztem, feküdtem, gyógyszert szedtem, hogy megmaradjon. 3 hónapig hánytam, szédültem. Megint biopszia. A végéig minden rendben, majd életmentő császárral megszületett.

Én a negyedik gyerekemet várom.

Mindegyiket terveztük, és a negyediknél azért gondolkodtunk egy csomót, hogy vállaljuk-e, mert nekem 9 hónap kínlódás majdnem végig, és ugye közben három nagyobbat el kell látni, hat tetszik, ha nem...

Cisztám és migrénem nem volt, vérnyomás problémám sem, de a többi mind igen, sőt ezt a terhességet végig diétázom 9 hónapig.

Viszont mellé sok-sok más dolog van, a "legfincsibb" egy epeműtét volt most egy hónapja, de sorolhatnám mi-minden volt még.

Én azt mondom, minden fáradságot és kínlódást megér.

És nekem is vannak napjaim, amikor sajnálom magam, máskor meg azokra gondolok, akiknek még rosszabb, mert fenyegető vetélés miatt 9 hónapot ágyhoz kötve töltenek.

Szóval van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb, de az "ajándék" mindenkinek ugyanaz. Arra koncentrálj, hogy babád lesz, és mennyire vártad!

Pozitív teszt után 1 héttel már táppénzen voltam,mert vérezni kezdtem.2hónapug feküdtem,12 hetesen minden oké volt,13 hetesen ömlött belőlem a vér.3 hétig kórházban voltam.28 hétre már szinte folyamatosan keményedtem,améhszájam elkezdett nyílni,ismét 3 hét kórház.Majd a 38héten ismét befektettek és csak a 41 héten szültem.

Ez a 2.gyermekemmel volt.