Ki gondolkozott azon hogy megtartsa e a babát?

Én,nemrég,most egy éve,majdnem egy éve:)

21 voltam párom 20, fősuli,dolgoztunk főállásban és bár volt saját lakásunk,tök jó fizetésünk,mégis csak egy éve voltunk együtt,nekem ez kevés volt(hozzáteszem akkor voltunk 6 éve barátok).Nem mert én nem akartam babát már akkor, hanem mert egyszerűen éretlennek éreztem magam és féltem,hogy tönkre vágja a kapcsolatunk.Féltem nagyon:S

A poén csak az,hogy párom viszont akarta,az elejétől,mi mást is szűrtem volna le amikor ő találta meg a tesztet(én elfelejtettem) és rajtam ugrálva közölte a hírt:)

Azóta meg született a kislányunk és már nincs bennem félsz:)

Nálunk is úgy volt, hogy a férjem 2 éve diplomázott, én pedig azévben mikor babás lettem. Sehogy se álltunk még anyagilag, nálunk nincsen sajnos szülői segítség (anyagilag se, de ami a nagyobb baj hogy érzelmileg sem).

Nálunk is a férjem a plafonig ugrált örömében, már a kezdetektől jobban szerette a fiunkat (ha lehet ezt így mondani) bennem rengeteg volt a kétség, hogy jó anyja leszek e, meg hogy mire fogunk menni így stb.Pedig már annyira fiatal se voltam. 25 éves.

De az mondjuk nem jutott egy percig se eszembe hogy nem tartjuk meg, csak féltem, aggódtam bizonytalan voltam hetekig, nagyon rosszul is voltam (hányinger,hányás, közben pedig államvizsgáznom is kellett stb.) így hazudnék ha azt mondanám h felhőtlenül örültem neki.

Aztán mint egy isteni jelként a 24.héten találtak pár eltérést az uh-n a fiamnál, és akkor nagyon nagyon megijedtem hogy mégse marad velünk és elszégyelltem magam hogy ez biztos azért van mert megérezte hogy nem örülök neki a nap minden percében.

Aztán csomó vizsgálaton átesve, végül velünk maradt és onnantól már nagyon szerettem:)) Ez azóta is töretlen, nagy a "szerelem" köztünk:))

Most 3 éves ördögfióka:)

Én 20 éves voltam, véletlenül lettem terhes, gondolkodtam egy darabig de az apa nem akarta, és jobb is volt igy hogy elvetettem, mert az abortusz másnapján autobalesetben meghalt.. azota eltelt 13 év, most 6 éves kapcsolatban vagyok 26 hetes terhes, már nagyon vártuk öt, nagyon boldog vagyok, a páromat imádom, én nem bánom hogy igy alakult.

a pici babát sokáig sajnáltam, de ha megtartom, haza kellett volna költöznöm, anyigilag a nullán és nem ismertem volna meg a mostani páromat.