Utálok terhes lenni, elegem van! (? )

Hagyjuk már azt, hogy rossz ember ,aki nem lila ködként éli meg a terhességet.

Én az elsővel még csak-csak elvoltam, de a második nagyon rossz volt. Nekem eleve terhességkor elmozdulnak a csigolyáim, és idegszálat nyomnak. De ugye kezdeni nem lehet vele semmit. Már a 12. héttől alig tudtam ülni, feküdni, aludni a végéig kb. 4-5 órákat tudtam, azt sem egyben. Tavaly nyáron ugye átlag 40-41 fok volt, azt hittem megdöglök a melegben. És ha már van egy nagyobb gyerek, nem igazán lehet ülni a klímás szobában. Sőt az utolsó két hónapban annyira pisilős lettem,hogy egyszer megszámoltam, egy éjjel 7-szer is elmentem.

Ettől még imádom a fiaimat, de nekem a terhesség szó szerint terhesség volt.

Kedves Kérdező!

Nagyon megértelek, mert én is utáltam terhes lenni. Szerintem elmúlni majd akkor fog, ha megszületik. Kitartás!!! Ne félj, amint megszületik mindent más színben látsz majd. Nekem állandóan azt mondták, hogy örüljek, amíg bent van, a neheze onnan kezdődik. Hát nekem nem. Megszületett és én végre visszanyertem az életkedvemet.

Nekem programcsászár volt a betöltött 38. héten és amikor egy csütörtöki reggelen az NST-s hölgy azt mondta, hogy jövő kedden születésnap lesz, de nem az enyém - hát elsírtam magam a boldogságtól, hogy végre vége az egésznek.

Tavaly nyáron én is ugyanígy jártam. :) Utólag sem tudom eldönteni, hogy annyival melegebb volt-e a tavalyi nyár, vagy annyit számított, hogy terhes voltam.

Lazíts, sokat tusolj, sokat igyál, csinálj valami finom gyümölcsturmixot, vagy dinnyézz, olvass, pihenj!

Sajnos nehéz a vége felé a legtöbb embernek. Én sem szerettem terhes lenni már az első terhességem is megviselt, pedig télen volt a harmadik trimeszter, picike hasam volt és keveset is híztam. De az utolsó hetekben szinte alig bírtam enni, kínzott a savam, nem tudtam aludni, fájtak a térdeim, éjszaka fél óránként felkeltem pisilni. Aztán mindezt egy pillanat alatt elfelejtettem, amikor megszületett az egészséges kislányom...

A második terhességemet végig kínlódtam ugyanezekkel a tünetekkel (nyáron voltam nagy terhes), ráadásul utáltam magamat, ocsmány bálnának láttam a testemet. Sajnos a babám meghalt a 33. héten...

Azóta is bánom,hogy utáltam terhes lenni, mintha bármi köze is lett volna ennek a gyerekem elvesztéséhez. Megfogadtam, legközelebb egyetlen panaszos hangot sem adok, bármilyen horrorként élem is meg a terhességet, és bármit is tesz az a testemmel...

Bírd ki ezt a pár hetet valahogy, a terhességi hormonok mondatják ezt veled, de elmúlik majd minden nyűgöd, ha megszületik a baba!

Kitartást, és jó babázást kívánok!