Terhesség alatt miért főleg azok a kapcsolatok mennek tönkre, ahol tervezett volt a baba?

Azért nem mindegy mit nevezünk tervezett gyereknek!

Az,hogy a nő már belepistul,mert babázni akar,és addig rágja a pasija fülét,míg az csinál neki egy gyereket,hogy befogja,nem nevehető ennek a kategóriának!

Már pedig ahol ez a tervezés,ott könnyebben dobbbant a pasi. Van ilyen "barátnőm", csodálkozott is,hogy a fétje nem annyira ugrálja körül a gyereket,mint elvárható lenne.

Ahol az a tervezés,hogy jöhet a gyerek és a pasi is így gondolja,nem védekeznek,és össze is jön,ott kevésbé esélyes szerintem,hogy otthagyja a családot a férfi.

Szerintem ahol tervezett volt a baba, ott a pasi már jóval a terhesség bekövetkezte előtt beszél / gondolkodik a gyermekvállalásról.

Sokan írták előttem, és ez tényleg sokszor van így: a pasik gyakran csak rábólintanak, mert már nem bírják, hogy a nőjük állandóan a gyerekkérdéssel zaklatja őket.És ez nem egyenlő a beleegyezéssel, azzal, hogy ténylegesen akarják a gyereket, ez kikényszerítés...és mindezek után ezek a nők még fel is vannak háborodva, hogy hogyan viselkedik velük a pasijuk, vagy milyen rossz / nemtörődöm stb apuka a pasi.

Szerintem ez nem àltalànos.

Bàr mi jàrtunk,összeköltöztünk,összehàzasodtunk, lakàst vettünk,majd gyereket vàllaltunk... 2 hónapos volt amikor elköltöztem,mert megcsalt,mondvàn meggondolta magàt és nem akar csalàdot. Ez tervezés volt a javàból... Meg nagy nagy pofàra esés...

Most beszéltünk róla a jelenlegi pàrommal,hogy jó lenne egy pici ő is azt mondta szeretne babàt,aztàn nem védekeztünk. Egy év alatt jött össze,ezalatt többször beszélgettünk,hogy akarjuk e. Arra jutottunk,hogy igen jó lenne. Most minden oké,boldogsàg van és imàdjuk a picit. De erre nem mondanàm,hogy igazàn terveztük.

Persze az előző csalódàs utàn annyit àtgondoltam,hogy b terv esetén be tudom vàllallni egyedül is a kicsit.