Vannak itt olyanok akiknek nem a legjobbkor jön a baba de még is örül neki?

Eskuvo utanra terveztuk, orvos tanacsara elhagytam a gyogyszert lagzi elott 2honappal. Es naptarmodszereztunk nade nekem nem 13-15nap korul, hanem 19.napon volt peteeresem.:)

Elso honapban jott.. szoval nem ihattam.

Az Eskuvonkon

Bocsi elkuldte elobb..

Szoval a nagy napon kb 6-7 hetes volt pocaklakònk es persze mindenkinek feltunt.h a menyasszony bizony nem iszik.. nem orultem mert 12.het utan akartuk elmondani. De igy szinte muszaj volt.:)

Szia. Amikor megláttam a kérdést egyből úgy éreztem, hogy le kell írnom az esetem. Talán az én helyzetemből kiindulva tudok egy kis bátorítást adni azoknak, akik szintén babát várnak, de mégsem tudnak teljesen örülni az érkezésének.

Az én történetem elég bonyolult, de megosztom veled/veletek:

20 éves egyetemista lány vagyok, vőlegényem szintén 20 éves, családi vállalkozásban tevékenykedő fiú. 3 éve vagyunk együtt. Nem mondhatom, hogy mindíg felhőtlen volt a kapcsolatunk, de igyekeztünk mindíg minden problémát megoldani. Nagyon szeretjük egymást. Mint minden fiatal, nagyon szerettünk bulizni, élni és kihasználni a fiatalságunkat a lehető legjobban.

Igyekeztünk mindíg azon, hogy ne csússzon be hiba szexuális együttléteink alatt, figyeltünk a védekezésre.

Azonban mégsem vigyáztunk eléggé, hiszen áprilisban fény derült a terhességemre, aminek senki nem örült. Rettenetes nagy botrányt eredményezett a családom körében, aminek hatására szó szerint kiraktak a családból. Vőlegényemmel igyekeztünk higgadtan kezelni a dolgokat, összeköltöztünk és gondolkodás nélkül úgy döntöttünk, hogy megtartjuk a babát.

Döntésünk mégsem oldott meg minden problémát. Családom továbbra is tartotta a haragot és rettenetesen bánt velem. A terhességem 11. hetében teljesen összeomlottam és sürgösségi ellátásra kerültem, vérezni kezdtem. Akkor már azt hittük, hogy hála a családom viselkedésének nem fog életben maradni a gyermekünk. De nem így történt. Hosszú vizsgálatok után kiderült, hogy a babát nem érte sérelem. Én pedig felépültem. A hír hallatán a családom megkeresett és sírva bocsánatot kért.

Jelenleg 20 hetes kismama vagyok, tele energiával és boldogan. Családommal tartom a kapcsolatot, megbocsájtottam, bár felejteni nem fogok tudni és a sérelmek bennem maradnak.

Az egyetemet hála a segítőkész családnak be fogom fejezni.

Augusztusban hivatalosan is összekötjük életünket az én vőlegényemmel.

Boldogan várjuk kislányunkat, Bíborkát és egy percét sem bánjuk döntésünknek.

Fel a fejjel :)

Szia.

Én 14 hetes kismama vagyok és hát nekem se a legjobbkor jött. Az apukájával egyre rosszabb a kapcsolatom, de szerencsére megtehetem azt, hogy egyedül is felneveljem a babámat így nem is volt kérdés, hogy megtartom-e.