Hogy bírjátok az utolsó kritikus időket? Amíg még nem kéne hogy beinduljon a szülés?

Bocsi az OFFért!

Első válasolónak szeretnék írni egy pár szót!

Kitartás és minden jót kívánok neketek! Nagyon nehéz lehet neked, sajnálom, de remélem most minden rendben lesz veletek! Kitartás és sok egészséget kívánok!

Szia, én első babát várom, 31 hetes vagyok. Nekem egyáltalán semmi panaszom nincsen, a hátam fájt a 24.héttől, de vettem szoptatós párnát, azt használom, és egyáltalán semmi panaszom. Nem vizesedek, nem vagyok rosszul. Enni is tudok rendesen. A szüléstől rettegtem, de mint kiderült, programozott császárom lesz a szemem miatt, így arra készülök lelkileg, valahogyan lenyugodtam.

A babáról vannak UH képek, azokat szoktam elővenni. Már mindent megvettünk, ami kell.

Ami viszont nekem is rossz, az az, hogy nem élünk együtt a Párommal sajnos még. Majd összeköltözünk, de még nincs rá lehetőség, majd nyár végén valamikor. Ő dolgozik, össze-vissza műszakokban, ezért kb heti 2 napot vagyunk csak együtt. Nos, én az Ő közelségét hiányolom. Emiatt szoktam kiakadni s elég sokat veszekszek szegénnyel, pedig Ő sem tehet a dologról. Szóval nekem ez a lelki oldal hiányzik, a mindennapos együttlét, a sok sétálás, a közös élmények, amikre vágynék :(

De ezt leszámítva nem vagyok egyedül, anyummal élek, Ő jön velem sétálgatni, fagyizni. Még ugyanúgy járunk vásárolni, én ugyanúgy cipekedek és lépcsőzök, mint a terhesség előtt. Alapból sem voltam vékony, volt hasam előtte is, ezért még most, a 31.héten sem látszik, hogy babát várok.... Ezért pl nem adják át a buszon a helyet az emberek, nem kapok a környezettől plusz kedvességet, de nem baj, szerintem ez már így marad.