31. hétben vagyok és egyik napról a másikra nagyon nehezen viselem a terhességet. Lesz ez még jobb is a végéig, vagy egyre rosszabb?

Még mielőtt bárki félre értene: a babát nagyon várom, örülök, hogy megszületik. A párommal szeretjük egymást, mindenben segít, amiben tud és engedem. De egyszerűen már nem érzem jól magam a bőrömben. Fizikailag és mentálisan is zavarnak dolgok, kicsit úgy érzem, hogy a terhesség most már "börtönbe" zár. Nagyon aktív voltam baba előtt és eddig is, pár hete hagytam abba csak a munkát, pedig egész nap úton voltam, de nem volt megterhelő, élveztem. A hasam hatalmas, ennek ellenére az elmúlt heteket külföldön töltöttem és barátokkal, jöttem, mentem, pörögtem, úgy éreztem, hogy csinos vagyok és fiatal, egészséges. Úgy képzeltem, abban bíztam, hogy ez így marad a végéig, de most a testem bejelzett. Tegnap reggelre akkorára dagadt a lábam, hogy egyenesen groteszk, nehézkes minden mozdulat, a lakásból sincs kedvem kidugni az orrom. Ha a tükörbe nézek, akkor az eddigi elégedett mosoly helyett a borzalom ül ki az arcomra és legszívesebben bőgnék. Éjszaka arra ébredtem, hogy borzalmasan fáj a fogam, találtam egy lyukasat, pedig eddig az sem volt. Vadul nekiálltam a lakás nagytakarításának, ahogyan minden pénteken, de csak a konyhával végeztem felületesen és már most hulla fáradt vagyok és egyszerűen nem bírok állni a lábaimon (pontosabban cölöpökön). Két betervezett baráti találkozót lemondtam, mert egyszerűen nem akarom, hogy jöjjenek és lássanak.

Más is tapasztalt hasonlót? Van megoldás, tehetünk bármit ez ellen, vagy magától is változni fog?