Melyik "jobb"? A sima szülés vagy a császármetszés?

21.54-es vagyok. Bár nem engem kérdeztél, de nekem programozott császár lesz júniusban, a szemem miatt.

Nekem a doki azt mondta, választhatok hogy altatás vagy érzéstelenítés. Bárkit kérdeztem, mindenki az érzéstelenítést javasolja, mondván: ott magadnál vagy, hallod a baba első sírását. Altatásnál a baba is kaphat sajnos a szérumból és az nem tesz jót neki.

Maga a műtét az elejétől a végéig kb 1 óra, varrással együtt, tehát jóval rövidebb mint egy sima szülés.

Császár után viszont rosszabb a felépülés, és az első felkelés a has vágása miatt fájdalmas, ezt mondják. De sokan a sima szülésnél is megkínlódják a gátmetszési sebet, tehát az sem leányálom.

Programozott császár: megvan az időpont, hogy menjél be a kórházba x napon. Aznap van néhány vizsgálat. Másnap reggel infúzió, be a műtőbe, érzéstelenítés, s amikor ez hatott, kezdik. Elvileg nem érzel semmit, s közben beszéltetnek, hogy minden rendben van-e. Azt szokták érezni, amikor kiveszik a babát, mert azért az elég nagy súly. Baba ki, méhlepény ki, varrás. S ennyi.

Császárt szeretnél? Miért? Félsz? Azt is maximálisan megértem. Csak kérdezem.

Érzéstelenítésem volt,abból annyit érzel hogy egy pici szúrás,ami egy helyi érzéstelenítő,majd utána jön a spinális érzéstelenítés,de azt már nem érzed amikor beadják.Az egész kb 30-40perc volt,az első 10-15 percben már meg is van a baba,utána már csak "össze raknak" :) Az egész alatt semmi fájdalmat nem éreztem,de az igen hogy matatnak bennem... Utána 6 órát kellett feküdnöm,közben sok folyadékot kell inni,hogy elkerüld a fejfájást.Na most a dolog legnehezebb része,az első felkelés... :) Na az nagyon komoly!De utána már minden egyes felkelés egyre könnyebb.:)1-2 nap múlva már török ülésben voltam... Persze eltart jó pár hétig,hónapig amíg teljesen elmúlik a fájdalom,de én úgy hogy egy nagyon alacsony fájdalom küszöbbel megáldott ember vagyok,azt mondom hogy simán ki lehet bírni,és inkább császár mint a sima szülés.:)

2.voltam

Szia!

Én császárral szültem, és nagyon nagyon szeretném, ha a következő simán menne.

A vajúdás nagyon gyors volt, 4 ujjnyival értünk be, és igazán csak ott kezdett fájni. A baba fekvése és a méreteink miatt előre felkészített az orvosom, hogy császárra számítsak. Ahogy beértünk, onnantól kb. 10 perc múlva műtőben voltam, PDA-val végig tudtam mindenről. 16h-kor indultunk itthonról, 1 óra múlva kint volt a baba. Szóval ez a része nagyon gyors volt.

Utána viszont egy sz@r éjszaka következett, egy még rosszabb reggellel, nagyon utáltam az egészet. Itthon hetekig nehézkesen keltem-feküdtem le, pedig nem vagyok egy nyávogós típus, de arra vágyom, hogy a következő babát természetes úton szülhessem meg. Igaz, összehasonlítani csak azután tudnék.

Ja, és én szülés reggelén megnéztem neten egy császáros videót, az tök jó volt, nem lepődtem meg, mi a jó életért rángatnak ide-oda közben. :)

Szerintem ne akard nagyon a császárt.

22.10-es vagyok. Ha mindenképp császár lesz, és be tudják adni, a PDA a legjobb szerintem. Nincs fejfájás, tudatodnál vagy, a babát is látod. Mellre nem rakják, de odahozzák, és lehet simizni, és ez is csodálatos dolog. A tűtől féltem én is, de sokkal jobb volt, mint vártam.

Személyes vélemény/tapasztalat, hogy szerintem az altatás már maga is sokat kivesz az emberből, nyűgösebb ébredés stb., márcsak ezért is jobb az érzéstelenítés.

De a lényeg az, hogy mindketten egészségesen örüljetek a végén egymásnak.

Én mindig azt gondoltam, hogy csak császár ne legyen, mert pont az első terhességemnél ment a Kandász Andinak a születésekről szóló műsora és teljesen elijesztett az a zöld műtőben használt lepedő féleség, amivel teljesen "elfüggőnyöznek" az orvosoktól.

Aztán császár lett, így utólag szerencsére nem normál szülés közben kellett váltani, hanem az orvosom javasolta egyéb okokból. A fiamnak már a nyakán volt a köldökzsinór, így mindenképp császár lett volna a vége.

Viszont - tudom, hogy ilyen kevés helyen van -a férjem bent lehetett, fogta a kezem, és a kezdeti félelem, idegesség elmúlt, csak a babát vártam. Amíg teljesen ki nem ment érzéstelenítő hatása szenvedtem a zsibbadástól, utána fájt, de kértem fájdalomcsillapítót és azzal teljesen jól elvoltam. 3 nap múlva már lépcsőztem a kórházban.

A második - lehetett volna sima szülés is az orvos szerint, akinél kezdtem a terhességet - mégis császár lett, mert időközben váltottam orvost /nem ezért/ is azt vallotta, hogy, ha az első császáros, jobb, ha a többi is. Itt is szerencsém volt, nem tudták kiemelni a babát, mert a térdére volt tekeredve a köldökzsinór, ezért még egy kis bemetszé kellett utólag. Itt már minden könnyű volt és egyszerű. Már majdnem dél volt mire összevarrtak, mégis este 10-kor már lezuhanyoztam, nem volt az a fejfájás, mint az elsőnél. Mondjuk itt szólt az altatóorvos, hogy még véletlenül sem emelhetem fel a fejem, teljesen vízszintesen kellett, hogy feküdjek.

Már másnap hazamentem volna, olyan jól éreztem magam.

Szóval, szerintem ne félj a császártól. Az a legfontosabb, hogy elfogadd, hogy csak így szülhetsz. Ha már ott vagy, nem olyan rémisztő, csak azt várod, hogy láthasd a babádat, és onnantól kezdve már gyorsan történnek a dolgok. A felgyógyulás pedig változó.

Mi síma szüléssel indultunk és császár lett belőle, szóval majdnem mind a kettőről tudok írni. Volt minden, mire megszületett a kisfiam. Nem gáz a császár sem, én edát kaptam, így nem altattak. Gyorsan kiemelik a babát, nem kell aggódni. Az első 2 nap fáj eléggé a császár helye, én mire a 4. nap hazajöttem, egész jól mozogtam. A szobatársammal jókat nevettünk magunkon, hogy mennyire hülyén tudtunk járni, meg ilyenek. A klinikán a majd 4 kg-os kisfiam cipeltem, semmi gond nem lett belőle. Tudod minden elmúlik egyszer, ezt a pár napot is túl lehet élni.

Ne aggódj, minden rendben lesz! Szép, könnyű szülést!

Én az elsőt megszültem, szupergyors volt a szülésem, tényleg, már ott az ágyon utána azt mondtam, hogy jöhet a következő. Azt hiszem, szerencsém van, anyu is könnyen szült, örököltem.

A második babám programozott császár lett, szívesebben szültem volna, de nem lehetett. Érzéstelenítettek és totál bepánikoltam tőle, szedáltak is, mikor varrták össze a hasam. Hamar kiment belőlem az érzéstelenítő (csak feltételezem, hogy a stresszelésem miatt), így a 10 órás fekvést én végigszenvedtem, de nem bántam, mert mozgott a lábam. Hát én ilyen hülye vagyok, parázok a bénulástól és ezt előre ráadásul nem is tudtam.

Így én inkább szülnék, mint császár.