Terhességet csak akkor elmondani amikor már nagyon látszik?

"

Tudom hogy lesz sértődés,de most magamat védem."

Mégis mitől? Miattuk nem lesz vetélés szerintem.

Nekem ez furcsa. Nálunk család előbb tudja, mint a munkatársak.

Én teljesen értelek. Mondjuk nekem a második babám halva született a harmadik trimeszter közepén. I

Ha mégis újra terhes leszek, én a távolabbi ismerősök elől a végéig el akarom titkolni (nem fogok dolgozni már félidőtől, rokonlátogatásokat kerülöm, csak a férjem és a gyerek megy a mamához én meg valami indokkal távol maradok).Mondjuk nekem annyival egyszerűbb, hogy kevés hozzátartozóm él már, a szüleim is rég meghaltak.

Igen, önvédelmi mechanizmus, a pszichológus is helyeselte, hogy ezt akarom tenni...Iszonyú, hogy még most is mindenki lesajnálóan bámul, pedig közel hét hónap telt el. Ezt nem akarnám még egyszer...

De esetedben csak azt furcsállom, hogy veled ilyesmi nem történt, mégis ennyire félsz. Csak mert a környezetemben lévő kismamákat nem zavarta az esetem, a közvetlen kolléganőm is már hirdette a terhességét 10 hetesen. HIdd el, ritkán forul elő a késői magzati halálozás, nem törvényszerű, hogy veled is megtörténik, sőt 99% hogy veled ilyen NEM fog történni.

Ez a te döntésed, ha te úgy érzed helyesnek, hogy ne mondd el akkor ne mondd el.

Én is nagyon félek a bajtól, nekem már volt egy vetélésem, amiről csak a szüleim és apósom tudott, épp ezért a mostani terhességemnél már a 7. héten a munkahelyemen is közöltem, mert szerettem volna táppénzre menni, mivel ez sem indult túl jól, de a szüleimnek előbb elmondtam, mert tudtam, hogy rosszul esne nekik, hogy a munkahelyemen már tudják (muszájból)ők még nem, pedig szívem szerint megvártam volna legalább a 12. hetet. Kisebb vérzéseken túl már a 20. hétben vagyok, és még mindig csak a szűk család tudja. Barátok távolabbi ismerősök nem, és nem is akarok szólni nekik, majd ha megszületik vagy észre veszik vagy nem, mert hogy messze vannak tőlünk is.

Nem attól megy el a baba, hogy elmondod-e vagy sem. De ha megtörténik mégis, akkor meg kegyetlen dolog magyarázkodni, meg hallgatni a sok sajnálkozást meg kérdezgetést, hogy akkor mi történt.

Csak irigyelni tudom, akinek fogalma sincs, milyen ez.

Másrészt, meg egy pár legbensőbb magánügye a gyermekvárás, nem értem miért fontos, hogy az ötödik szomszédtól elkezdve a sógornőm második legjobb barátnőjééig mindenki tisztában legyen avval, hogy fél év múlva (talán) szülök. Ja, és azokat sem értem, akik teleposztolják a facebook-ot a kétcsíkos tesztjükkel (aztán meg egy hét múlva ugyanott rínak, hogy jaj, mennyire gyászolnak)