Mitévő legyek egy olyan helyzetben, hogy gyermeket szeretnék, de nem tudom alkalmas lenne e?

Te tudod. Ezt helyetted senki sem tudja eldönteni.

Én 23 évesen egyetem.alatt szültem,férjnél voltam akkor màr egy ève. Aztàn jött a csalódàs a férjem.meggondolta magàt,neki se gyerek se csalàd nem kell... Köszi. Ott mqradtam egyedül egy babàval,nagyon sz.a.r volt az utàna következő 5 év(anyagi szempontból) de a szüleim ahogy tudtak tàmogattak dolgoztam stb... Most màr van tesó, újra férjhez mentem.

Az első hàzassàgomat nagyon bànom és mindent amit akkor tettem,egy kivétellel ez pedig a kisfiam. Nagyon szerettem volna őt és azóta is úgy imàdom,mint amikor először nyomtàk a kezembe a kórhàzba.

tehát 2 opció van, vagy most úgy belevágni, hogy nem is fogtok idén már találkozni, vagy majd 30 éves korod után?

miért is nem opció az, hogy elvégzed a sulit, majd összeköltöztök és ha minden szuper akkor teszem azt 25 évesen közösen vállaltok gyereket?

szerintem fura, hogy a szüleiddel tervezed a meg nem született gyermeked első hónapjait

egy baba ne érkezzen ilyen zilált körülmények közé (szerintem): szülők támogatnak egy darabig, majd ő haza küld pénzt, majd te mész ki vagy ő jön haza...legyenek ezek a dolgok lezártak, eldöntöttek ....már maga a vőlegény dolog is miért nincs lezárva? :) ha már esküvőt szeretnétek miért nem vett még el?

Na ezért nem szeretem ha valakik évekig jegyben járnak. Vagy ne vegyen el éljetek élettársként mint sokan mások, vagy ha eljegyez az ne egy üres frázis legyen, akkor vegyen is el.

És ha van biztos lakás, állás, élet, hely ahova érkezhet, akkor hajrá...de így jelen helyzetedben még nem vállalnám.

Egyébként is rettentő fiatal vagy, nem támogatom én sem a 35 év felett 4 gyermeket akarókat, de azért akkor is van még csomó éved, még akkor is ha három gyereket akartok.

Azért 23 meg 30 között van még opció ;)

Kicsit próbáld ki a felnőtt életet. Dolgozz, menj ki te is, tanulj nyelvet, keressetek pénzt. Ráertsz még 1-2évet, és lesz mire babát vállalni.

En 25 evesen szultem az elso gyermekunket. Ugy, hogy addig en is diplomaztam, kulfoldre koltoztunk, dolgoztunk, normalisan alltunk anyagilag es ossze is hazasodtunk. Ez mind belefert az idobe es nem 30 evesen szultem. Most 33 vagyok, most vallaljuk a 3. babat, de ez a mi dontesunk volt, mert nekem semmi bajom sincs a 30 feletti szulessel. Ha akartuk volna, akkor belefert voltna a 3 gyerek is 30 eves koromig, de en jobbnak lattam "pihenni" kicsit ket gyerek utan.

En nem bantam meg, hogy igy dontottunk, nem csinalnam maskepp, ha ujra kellene kezdeni. Igy is volt egy ev, amit kulon toltottunk, mert mas orszagba koltoztunk es a ferjem ment eloszor, en a ket gyerekkel egy evvel kesobb mentem utana. Ez az egyetlen, amit maskepp csinalnek, mert nem volt jo kulon lenni, hiaba talalkoztunk rendszeresen, a ferjemnek nagyon sok minden kimaradt abban az egy evben a gyerekekkel kapcsolatban, sok esemenyrol, fejlodesrol lemaradt es ezt utolag nem lehet potolni. Jobb lett volna egymas mellett lenni abban az egy evben is, egyutt nevelni a gyerekeket, tamogatni egymast.

Epp emiatt en biztos nem kezdenek neki ugy az elso gyerek vallalasanak, hogy elote tudom, tervezem, hogy lesz ilyen idoszak, amit kulon toltunk.

Nyilvan ez a te dontesed es a parode, de 23 evesen en biztosan nem rohannek bele igy, fiatal vagy meg es van idod megvarni, hogy minden "kerek" legyen. Ez meg nem az az eletkor, amikor kompromisszumokat kell kotni csak azert, hogy megszulessen az elso gyerek, szerintem.