Ti megtartanátok így a babát?

Ez a baba már létezik, él ahogy te is. Te mit szólnál, ha valaki a halálod mellett döntene?

Honnan tudod, hogyan fogod magadat érezni egy abortusz után?

Lehet, hogy sosem bocsájtod meg magadnak.

Igen a gyerek nagy felelősség, de így vagyunk kitalálva, szaporodunk. Tehát ez egy természetes dolog, nem valami nagy szörnyűség.

A körülmények nem tipikusak, de minden körülményben lehet hibát találni.

Mivel azt kerdezed, hogy en mit tennek, igy azt irom, hogy en nem vallalnek gyereket egy ilyen "kapcsolatba". Nem voltam soha tervezetlenul terhes, nem kellett soha ilyen dontest hoznom es nem is banom, mert nagyon tavol all tole az abortusz gondolata, ettol fuggetlenul elismerem, hogy vannak olyan elethelyzetek, amikor az abortusz lehet a jo dontes. (Nyilvan nem a meg nem szuletett gyermekek szempontjabol.)

Nem vagyok szent, voltak kalandjaim bosegesen, mielott elkotelezodtem, de nem szultem volna muszajbol, azt hiszem.

Tudatosan (vagy tudat alatt) mindenki egy tokeletes, vagy annak tuno eletet tervez es ebbe a tudatos gyerekvallalas is bele tartozik. Hogy annak szulj, akinek akarsz es akkor, amikor orulni tusz neki es latod a boldog jovokepedet. Mert ez egy elegre szolo dontes.

Meg az az ut is igen gorongyos, es sokszor felremegy, amit tudatosan tervez, vallal az ember es kozben a legoptimalisabban cselekszik. Igy, ebben a formaban viszont egy nagy lutri az egesz.

Mas lenne a helyzet nyilvan, ha te mar keszen allnal magadtol is a gyerekre, ha orulnel neki akkor is, ha egyedul kell felnevelned. De ha ezt nem erzed igy, akkor muszajbol en nem vallalnam a helyedben, mert ez egy igen nehez feladat. Meg akkor is sok nehez resze van, amikor onkent es boldogan vallaljuk, igy meg, hogy nem is igazan szeretned, nem is igy tervezted es nem is orulsz neki...

Raadasul ott van meg a partnered. Normal esetben az ember orulne, ha a parja igy allna hozza a dologhoz, de mivel eppen felrelep, igy nem mondanam, hogy adnek hitelt a szavanak. Lehet, hogy nem is hazudik es komolyan gondolja, viszont a hutlenkedesbol itelve hirtelen fellangolo tipus, nem igazan tervez, nem igazan gondol at semmit. (Tudom, mert en is leptem felre es akkor epp nem az eszem, meg a nagy eletceljaim motivaltak a donteseimet, hanem a hirtelen fellangolasaim, ertekmeim). Minden esely meg van ra, hogy egy honap, vagy egy ev mulva mar mas lesz a velemenye. Vagy eppen a gyereknek orulni fog valoban, de siman tovabblep es csak minden masodik hetvegen fog torodni a gyerekkel. Neked meg marad az osszes tobbi ugy, hogy nem alltal erre keszen.

A dontes viszont a tied, ez a te eleted. Alaposan gondold at, mert barhogy is dontesz, mindkettot megbanhatod. Ulj le es probald meg a jovodet felvazolni gyerekkel ebbol a kapcsolatbol es gyerek nelkul. Elonyoket, hatranyokat, a legoptimalisabb vegkifejlettel es a legrosszabbal. (Pl boldog csalad lesztek, kertes haz, kiskutya, aranylakodalom, vagy epp lesz-e hol elnetek, lesz-e segitseged, ha a partnered megis lelep.)

ertekmeim: erzelmeim akart lenni.

Ne haragudj, telefonrol vagyok, elgepeltem tobb dolgot.

29evesen meg tartanám! :)

Ha a pasi le is lep,neked gondolom azert lenne segitseged...szülők esetleg testvér. de aztan lehet h tenyleg titeket választ.