Ti mit válaszolnátok a helyemben, már nagyon el vagyok kesredve?
Már annyira elegem van az ismerősökből, kollégákból. 18 hetes terhes vagyok, és elég nagy a pocakom. Nem vagyok a legvékonyabb alkat (69 kg), de olyan rossz érzés folyamatosan azzal szembesülni, amikor rákérdeznek, hogy biztos nem ikreket várok? Jó, tényleg szépen gömbölyödik a pocim, míg más kismamánál ilyenkor alig látni. De nem tudok vele mit csinálni, és nem is takargatom, hiszen tervezett a baba, alig vártuk, hogy megfoganjon.
De ettől még nő vagyok, és nagyon rossz napról napra szembesülni az ilyen kérdésekkel.
(A terhességem egészséges, tehát problémát nem okoz a "túl" nagy poci.)
4. vagyok
Én is visszahúzódó típus vagyok, frászt is kaptam az indiszkrét kérdések hadától, amelyet úgy gondoltak a vadidegenek, hogy egy kisbaba megcsodálása közben joguk van feltenni. Az i-re a pont akkor került fel, mikor a kislányom, akit nem öltöztettem sose teljesen rózsaszínbe, egyszer éppen úgy alakult, hogy rózsaszín sapi+pulcsi+naci, és pléd, mire jön a néni, megkérdezi, hogy fiú-e vagy lány. (Jah, lila babakocsiban)
Mondom kislány. Erre ő: ne bánkódjak, majd a következő fiú lesz.
Bevallom, ekkor elkapott az indulat. Az egyik legbüszkébb lányos anya vagyok, elhiheted, ez elevenembe talált. (Ugyanúgy felhúzott volna, hogyha fiús anyaként mondják az ellenkezőjét. Hogy is bánkódhatnék életem kicsi gyönyörűsége miatt, ha fiú, ha lány?)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!