Vesztettek el barátot, barátnőt onnantól kezdve, hogy jött a baba?

Elveszítettem én is egy legjobb baràtnôt (6-7 év barátság). Több dolog miatt alakult így: kezdeti lelkesedése alább hagyott, egyre ritkábban keresett a szülés után, mindig én hívtam, szerveztem csajos esti összeülôs estéket, beszèltem is vele errôl, de nem változott, hetek alatt egyszer beszéltünk telefonon, majd 2-3 havonta találkoztunk személyesen.

Végül meghalt váratlanul apukám ôsszel (második babánkat várom) és amikor ott sem jelent meg benne, hogy személyesen eljöjjön hozzám (30perc kocsival) vagy a temetésre (nem ér rá), ott végleg feleszméltem, hogy ez már nem barátság..

Kérdésére normálisan megírtam, hogy mit érzek, erre még ő sértődött meg, hogy "ezek után már ő is másképp látja a kapcsolatunkat", tehát normálisan beszélni se tudtunk már egy helyzetről..

Hát ha nem is pont ez van most, de hasonló. Egy nagyon jó barátnőm volt, ő már úgy ismert meg, hogy volt gyerekem, de nem olyan pici, már három éves volt akkor. Nagyon sok évig voltunk barátnők, amikor úgy döntöttünk a férjemmel, hogy jöjjön a tesó. A terhesség tényének még a barátnőm is örült, viszont onnantól kezdve, hogy ez bizonyos fizikai akadályokat jelentett a számomra, valahogy elkopott mellőlem. Egyszerűen nem érti meg, hogy sokkal hamarabb elfáradok, hogy nem tudok vele egész nap jönni-menni, hogy nem tudok vele hajnali kettőig csacsogni. Legutoljára akkor találkoztunk, amikor feljött hozzánk este hatkor, és hajnali kettőkor, már a finomabb jelzések után kerek perec megmondtam (szerintem nem bunkón), hogy ne haragudjon, de most már szeretnénk lefeküdni, mert nem bírok már ilyen sokáig ébren maradni, a férjem meg megy dolgozni másnap. Ez volt másfél hónapja, azóta nem keres, ha én keresem, akkor meg két mondatban lerendez azzal, hogy ő nem ér rá, neki dolgozni is kell, őt nem fizetik azért, hogy otthon legyen.

Most ott tartunk, hogy bármikor jöhet már a baba, és igazából nem tudom, hogy szóljak-e majd neki, vagy se. Mármint anno ő kérte, hogy amikor megyünk a kórházba, akkor mindenképpen hívjuk fel, de most úgy vagyok vele, hogy nem hiszem, hogy külön értesítem. Majd ha megszületett a baba, úgyis kiírom a közelebbi ismerősöknek (igen, tudom, fúj, facebook, senki nem használja ilyesmire, csak én, nem érdekel, ez ingyen van, mindenkit végigtelefonálni, vagy kör-sms-t írni viszont pénzbe kerül), legalább lesz még egy oka megsértődni.

Ahogy előttem is irták.... velünk is így volt, a baráti társaságban nekünk lett először babánk, rádaásul veszélyeztetten nem mozdulhattam ki, így hirtelen eltűntek... a barátnők is.

Nem fogták fel hogy miért nem megyünk ki esténként bulizni.

Plusz a barátnőmnek volt egy abortusza s féltékeny volt.

Néha néha irogatott, meg eljöttek babalátogatóba de ennyi. Mondjuk akkor voltak ők egyetemisták így valahol érthető hogy teljesen másfele vitt minket az élet. Most megint összehozott a sors, ahogy "felnőttek" ők is, pl. elköltöztek otthonról, babát terveznek, s most már értik hogy miről van szó :D

Igen. A baráti körben mindenki "eltávolodott" mikor megszületett a fiúnk. Aztán akinek azóta gyereke lett, azzal újra összejárunk. De akinek nincs, az olyan szépen kimaradt az életünkből, hogy jaj. Pedig én hívtam, de valahogy mindig akadt "érdekesebb", fontosabb elfoglaltság... Ez van.

A jó hír: a gyerek viszont egy csomó új ismerőst/barátot hoz. Én a mai napig összejárok egy anyukával, akit kismama tornán ismertem meg. Fiaink közt 2 hét van, férjeink is jól elvannak együtt, szóval ez viszont nem rossz!