Miért kell mindig belekötni a "nem tervezett" gyerekkel kapcsolatos kérdésekbe?

Nálunk a fiunk nem tervezett,de rendes védekezés mellett fogant.Most a 2. tervben volt,úgy voltunk Vele ha jön jöjjön,de nem akartunk rástresszelni a témára,hőmérőzés,ovu teszt kutyafüle,szerettük volna ha jön amikor jönni kell. 11 hetes vagyok,valóra vált az álmom mert lesz egy nyári babám,ráadásul egyszer nem védekeztünk mensi előtt 4 nappal,még csak nem is peteéréskor voltunk együtt. Nem szeretem ha minden teljesen meg van tervezve,nem is lehet úgy élni ha az ember szigorúan megtervezi az életét,no de az sem jó ha meg abszolút nem foglalkozik azzal mi lesz,szerintem a középút a cél.

Ami fontos,hogy mindkét fél akarjon gyereket,úgy biztosan nem kockáztatnék,h a párom tudom nem akar.

De tényleg miért sarkítasz?

A tervezett gyerek nem ám mindenkinél azt jelenti (sőt, a többségnél nem), hogy na mostantól hőmérő, ovuteszt, "gyere, mássz meg most rögtön, mert most a legnagyobb az esély", és onnantól kétnaponta tesztelek és rakom fel ide a képeket!

Nem, de a védekezés teljes elhagyását közös megegyezéssel, kimondva, hogy "mire számítunk ezzel", azért IGEN.

28 évesen belefér, 22 évesen korai?

és honnan veszed, hogy 22 évesen korai, ha az illetőnek egyébként nem korai?

Te sem tervezed konkrétan, lehet ő sem.

De lehet, hogy a 22 éves is érett rá, nem gyerek..

Komolyan nem értem..

Szerintem itt nem a legyen-ne legyen a fő gond, hanem a felek közti kommunikáció hiánya.

Két gyerekünk van, utólag belegondolva eldönteni, hogy legyenek- hát ez volt a gyereknevelés legkönnyebb része :-) Onnantól folyamatosak a döntési helyzetek, amiket (jó esetben) közösen kell megoldani. Nem hiszem, hogy ez a "nem beszéltük meg, de tudom mit akarna a párom" hosszú távon működőképes lehet.

Akkor én is leírom a véleményem... 22 éves vagyok, már 3, vagy 4 éve megbeszéltük a férjemmel, hogy lesz baba, ha végez az egyetemmel. Kerek egy éve végzett is, még diplomaátadó napján sikerült is összehozni elsőre. Nagyon örültünk mindketten, készülgettünk, mindent elolvastunk (nekem van egy kisebb tesóm, akire sokszor vigyáztam, etettem, pelenkáztam, altattam, stb. szóval van tapasztalatom). Aztán a 12. héten jött a hidegzuhany, nem tarthatjuk meg, mert beteg, pedig előtte fél évvel leszoktam a cigiről, kávéról, esti alváshoz szükséges nyugtatóról, vitamint szedtem, stb. Azóta "csak" egy méhenkívüli terhességem volt, baba nem akar jönni, pedig mi speciel nem görcsölünk rá, csak nagyon szeretnénk, hogy végre kerek legyen a család. Reménykedünk, hogy valamelyik hónap sikeres lesz, de addig is élvezzük, amint eddig van, nem "akarok tudatosan holnapután terhes lenni", mert sok minden közrejátszik, de tény, hogy már nagyon várjuk, és nagyon fogjuk szeretni, mindketten dolgozunk, kielégítő a keresetünk.

Szóval ha szerinted egy 22 éves még nem nőtt fel a feladathoz, nézz magadba, mert nem a kor az, amin múlik a felkészültség és a felfogás.

Ki az, aki lepontoz mindenkit, mert leírja a saját véleményét, tapasztalatát?

Ennyire rosszindulatú népséget...