Miért kell mindig belekötni a "nem tervezett" gyerekkel kapcsolatos kérdésekbe?

Én meg pont a fordítottja vagyok, mint te. Nem akarom magam a véletlenre bízni, tehát amíg nem akartam gyereket, védekeztünk, amikor akartunk, akkor tudatosan tavaszi gyereket akartunk.

Talán szerencse, talán valami más, de sikerült is rögtön augusztusban teherbe esnem, ahogy abbahagytuk a védekezést, így áprilisi a fiam.

Mások vagyunk, más felfogással. Valaki az élete minden mozzanatát megtervezi, van, aki csak sodródik az árral. Barátnőm 3 évig "védekezett" megszakítással, majd amikor terhes lett, gondolkodott megtartsa-e. Most már 2 éves a lánya, imádják mindketten.

Amit te csinálsz, az szerintem a döntésképtelenség. Nem akarsz, mert valamilyen módon csak csökkented az esélyét, de mégis akarsz, mert nem védekeztek normálisan. Szerintem ez ilyen "ha már becsúszik tartsuk meg" felfogás.

Ennyi erővel pénzérmét is feldobhatnátok, hogy legyen-e gyerek.

Azzal, hogy kimondjátok, hogy most már jöhet, felelősséget vállaltok. Úgy látom, hogy ti ettől a konkrét felelősségvállalástól féltek és inkább elkenitek a dolgokat, hogy "majd a sors eldönti helyettünk".

Ráadásul csúsztatsz a példáidban, mert két, sarkított esetet írsz le.

Az egyik, amikor valaki gyermektelenül élvezi az életet, a másik meg az, amikor rágörcsöl a teherbeesésre.

Van középút is: Gyereket szeretnénk, nem görcsölünk, jön, amikor jön.

De ezzel kimondjátok, hogy igen, tényleg szeretnétek gyereket.