Milyen volt a terhességetek 2 év alatti testvér mellett?

14 hónap van köztük.

Nem volt semmi probléma, gond, nehézség.

Apuka és az imádott nagymama vigyázott rá, amíg bent voltunk, naponta jöttek.

Döccenőmentes volt a hazatérés is, nem volt féltékenykedés.

Pár hét után együtt ettek-aludtak

Két lányom között pont két év van. Elég nehezen viseltem a második terhességet, rögtön megfájdult a hasam, ha megemeltem a nagyot. Úgyhogy elég hamar megtanult sétálni, ha szükséges volt leguggoltam hozzá, vagy leültem és úgy vettem ölbe. Nagyon rosszul is voltam, de érdekes módon a pelenkázás nem viselt meg egyáltalán. Maga a távollét nem viselte meg, de az új helyzettel nem nagyon tudott mit kezdeni, eléggé megviselte, pedig próbáltuk felkészíteni.

Középső és legkisebb gyerekem között 17 hónap van, akkor nem volt semmi problémám, a két nagyot simán bírtam emelgetni. A távollétét és az új testvér érkezését mind a ketten jól fogadták.

Nálunk első naptól egy szobában alszik a három gyerek, soha nem ébredtek fel egymásra.

Egy jótanács majd a kórházi tartózkodás idejére: ha bemegy hozzád a nagy látogatóba, legyen Nálad valami apró meglepetés vagy játék, hogy azzal közösen el tudjátok tölteni az időt, mert nem mindegyik gyerek viseli jól a kórházi légkört.

Én rosszul voltam az elején, nem bírtam elviselni az illatosított pelenkákat, popsikrémet sem. A kakis pelus gyilkos volt 3 hétig, aztán elmúlt és a szülésig kb. észre sem vettem, hogy terhes vagyok.

Csináltam amit kell. Szülés előtti 1 hónap volt lassabb és az utolsó 2 hétben nem tudtam foglalkozni a nagyobbal, megetettem, elvittem sétálni stb. de otthon feküdtem a kanapén, ő meg hozta a könyveit, játszott mellettem. Akkor már csak ennyire voltam képes. Én mondjuk többször odaadtam a nagyiknak is, vitték magukkal nyaralni is, így lazább lett a kisöcsi után is a helyzet már, nem ragaszkodott annyira csakis hozzám és a több napos távollét egyáltalán nem számított. Jöttek minden nap az apjával látogatni, de ahogy írtam, előtte mér többször volt nélkülünk is 1-1 hétre is.