Terhességi depresszió vagy jogos kiborulás? Megbántott, pedig csak rá számíthatok!

Férjem általában kedves velem, néhány havonta van egy kirohanása. Most, hogy babánk lesz, még figyelmesebb volt velem, de tegnap este előjött az agresszív énje. Egyik pillanatról a másikra elkezdett ordítozni, csapkodni. Aztán mutatta mit vesz magának, kérdezte, hogy szeretnék-e én is valamit, bár nekem úgysincs rá pénzem. Nagyon szerettem volna egy babavárós könyvet, de inkább nemet mondtam.

Közös kasszán vagyunk. Táppénzen vagyok veszélyeztetett terhesként, nem tudok sehova menni, mert egész nap hánynom kell. Ő az egyetlen kapcsolatom a külvilággal. Minden nap számoltam vissza az órákat, hogy mikor jön haza. Tegnap is több mint tízszer hánytam, remegtem, szédültem egész nap, mégis meleg vacsival vártam. És akkor ő csapkod, kiabál. Nem érti meg, hogy nem tudok annyi házimunkát elvégezni, mint amikor dolgozom. Azt mondja ő tart el, pedig a táppénz előtt én hoztam haza többet.

Reggelre megbánta, békülne. De nekem nem megy. Ő volt az egyetlen támaszom, mégis hátba támadott. Tegnap este óta csak bőgök, már nagyon dagadtak a szemeim. Pedig hónapok óta még csak nem is veszekedtünk. Nem akarok elválni, a babának apa is kell, de most úgy érzem, ezt soha nem tudom neki megbocsátani.