Normális ez az érzés, gondolat? Többi lent (8hkm)

Teljesen normàlis :)

Mi is akartuk, szenvedtünk is érte, az elején mègis bőgtem, h èn mègse akarooooooom, úgy kb 10 percig, majd el is múlt :)

Kicsit még most is félek, meg h állandóan figyelni kell vkire, ez új lesz, de belejövünk ;)

16 hkm

Par hete setaltam haza keresztül egy jatszoteren, ahol egy kislanyt hintaztatott az apukaja, es azon gondolkoztam, hogyan lesz belölem jo anya, ha nekem nincs kedvem se gyerekdalokat hallgatni, se jatszoterre menni, annyira nem tudtam ott magam elkepzelni. Anyukam is magasra rakta a lecet, mert mindig foglalkoztatva voltunk, 3 evesen mar irni tanitott minket, rengeteg mondokat tanitott, stb. 7 eves koromban ment vissza dolgozni, addig csak velem, es a hugommal foglalkozott. Volt 1-2 panikolos napom...

Aztan rajottem, hogy ez a gyerek nem veletlenul szuletik hozzam, azt fogja megtanulni tolem, amire szuksege van. En nem hiszem, hogy mintaanya leszek a fentebbi ertelemben, de szeretni fogjuk nagyon mindkettena ferjemmel, es megtesszük, ami tülönk telik. Szoval nyugi, normalis, amit erzel, es majd minden meg fog oldodni:)

22hkm