Kismamák, titeket milyen "jotanácsokkal" látnak el? És hogy kezelitek?

De tényleg, olyan cukik a tudatlan elsőterhesek néha, hogy csak na, na nem mintha én nem lettem volna ugyanilyen :) ne szìvd mellre, tényleg az esetek többségében nincs a tanàcsok mögött rosszindulat.

Nekem eddig a legjólesőbb az volt, amikor energiaitalt ittam, mert 4. napja nem volt hajlandó semmitől felmenni a vérnyomàsom, ennek következtében iszonyatosan fàjt a fejem, az a zsibbasztó migrén-féle fàjdalom gyötört. Erre megkaptam, hogy majd beteg lesz a gyerekem, ne mérgezzem, inkàbb igyak teàt meg próbàljak aludni, és masszìrozzam a fejem. Na nem mintha ezeken nem lettem volna túl màr az első napon...

Én csak a sógornőmön akadtam ki, amikor megjegyezte, hogy nem tetszik neki a választott nevünk. Nem mintha ez kérdés lett volna, hogy neki tetszik-e. Szerintem bunkóság leszólni a mások által választott nevet, még ha nem is tetszik. Én se vagyok oda azért, amit ők választottak, de sosem sérteném meg ezzel.

A másik hülyeség, amit automatikusan mindenki mondott, hogy ha sok a savam, akkor biztos nagy haja lesz. Persze nagy haja lett, de nem emiatt, hanem mert mindenkinek sok haja van a családban és férjeméknél is. Savam meg terhesség előtt-után is volt/van, mert refluxos vagyok sajnos.

De nyugi, ha megszületik a baba, csak akkor fog igazán beindulni a "megmondó gépezet"! Úgyhogy tessék megtanulni egyik füleden beengedni, a másikon ki, mert még most jön a java!

Ó én is frászt kaptam ezektől, a legjobb az volt, hogy minek vettünk kiságyat, úgyis a mi ágyunkban fog aludni. Olyan elszomorító volt, hogy mindig a negatív dolgokat hangsúlyozták. Én csak két tanácsot szoktam mondani: hogy minden baba más, nem lehet előre tudni, milyen lesz, kár is előre aggódni, meg hogy ha az ösztönökre hallgatunk és figyeljük a gyerek igényeit akkor minden megoldódik.

Előre kialudni meg nem tudja az ember magát, de bármilyen is lesz a baba belerázódik mindenki előbb-utóbb :-)

Én meg azt nem értettem sosem,hogy ilyeneken hogy lehet problémázni. Kaptam én is százával, de le sem tojtam.

Mondjuk elég sokat dolgoztam, nem is volt rá időm,hogy egész nap a terhességemmel legyek elfoglalva. Általában azok éleződnek ki erre annyira, akik folyamatosan a terhességre gondolnak.

Én már a második gyereknél "tartok", de ével óta nem tudtam megszokni a megmondómberek okosságait. Már falnak megyek tőlük, főleg a hasam méretének véleményezése idegesít. Mindkét gyerekemnél viszonylag "kicsi" a hasam, az elsőnél kb. 94 cm-s körfogattal mentem szülni a kiírt időpontban. Kb. ötezerszer hallottam, hogy két kilós sem lesz a babám és hogy jaj, biztos nem eszek eleget... Na, most ugyanezen megyek keresztül, pedig azóta nyilvánvaló, hogy az első három kiló feletti súllyal született és már szép magas, erős kislány.

A másik amitől agybajt kapok - amit egy előttem szóló is leírt - a refluxomra kapott "elmés" tanácsok, hogy biztos hosszú haja lesz, meg egyek sok paradicsomot (na, attól ég csak igazán a gyomrom). Szóval kezd véges lenni a türelmem, pedig tudom, még pár évig hallgatnom kell a rengeteg kéretlen hülyeséget...

Minden babavàrónak vannak elképzelései, elvei, stb. a gyereknevelésröl, aztàn ezen elvek szép nagy része előbb utóbb megdől. Ez normàlis jelenség, de azért köszi a lepontozàst.

Tényleg én is úgy gondoltam, hogy tàjékozott vagyok, aztàn kiderült, hogy van még hova fejlődni. Mindig van mit tanulni. A tanàcsok között van okoskodó, bàntó, de van amelyik inkàbb csak a "majd meglàtod" kategória, vagy a sajàt "nyomorunkon" ironizàlós. Öcsém is mindig mondja, hogy ő majd nem így, meg nem úgy, mindig csak annyit mondok, hogy ne aggódjon, visszanyal majd a fagyi :)

Jótanácsok, és ahogy kezelem őket:

1. ,,Egyél rendesen, sovány vagy". Hangulattól függően, vagy azt mondom, hogy ,,jó", és ezzel téma lezárva, vagy hosszasan ecsetelem, hogy mit mivel ettem tegnap, hány, és mekkora adagban, esetleg hogyan készítettem el magát az ételt, arra megyek rá, hogy megunják, be szokott jönni:)

2. ,,A hordozókendő kevés, kell babakocsi", ezt átgondoltam, és belementem, aztán majd meglátjuk, hogy alakul.

3. ,,Nekem nem tetszik a neve", ez speciel anyukám volt a választott lánynévre. A válaszom:,,Majd megszokod". Mondjuk kisfiú lesz, annál majd a becézését kell szoknia. Örültem, hogy a férjemmel közös nevezőre jutottunk, nem igazán érint meg, ha valakinek nem tetszik a választott név.

4. ,,Most pihenjétek ki magatokat kettesben, amég megtehetitek". Ezt egy ismerősöm mondta, és a válaszom lényege az volt, hogy már várjuk a gyerkőcöt, ez ellen nem lehet mit tenni:)

Én ezeket nem szoktam komolyan venni. Ha valamit sokadszorra mond ugyanaz az ember, az tud csak kiakasztani, de olyankor én is átváltok kiakasztó üzemmódba, és addig beszélek neki, ameddig azt nem látom rajta, hogy többet nem fog ezzel piszkálni. Ez engem mondjuk szórakoztat, de ha épp nincs ilyen kedvem, akkor elengedem a fülem mellett. Van, hogy tényleg kapok jó tanácsot, amikről kár lenne lemaradni, én nem bánom, ha ilyeneket mondanak:)