Teherbe estem, de soha nem akartam gyereket. Nem tudom elvetetni, még csak 9 hetes, de nem bírom elviselni a gondolatot, hogy baja essen. Viszont nem tudom elképzelni magam anyaként. Szerintetek van esély arra, hogy ez változzon?
29 éves vagyok.
6 hetesen voltam ultrahangon, de akkor még csak egy kis pötyi látszott. Doki azt mondta, hogy 12 hetesen kell mennem újra, addigra már biztos egész kis ember formája lesz :)
Szerintem is jó anya leszel, ne aggódj! Ha már most törődsz vele és félted az azt jelenti, hogy felelős szülő leszel majd.
Amúgy nálam a valódi anyai érzés akkor alakult ki, amikor már személyisége volt a kislányomnak. Addig is szerettem persze, de másképp. Most várom a testvérét, aki 6-8 hét múlva megszületik,de érdekes módon az igazi szó szerint vett anyai szeretetet még csak a nagylányom iránt érzem, aki 2,5 éves, tehát már nem csak egy kis "ismeretlen", aki a hasamban kalimpál.
Na mi ma voltunk a 12 hetes ultrahangon, és mostantól kezdem elhinni.
Eddig csak a tudat volt, meg a nem nagyon akarom érzès.
De ma ahogy meglàttuk a kis ember formát és azt a sok mozgást, kalimpàlást, pici ujjacskàkat, mindjàrt megint elbőgöm magam :)))
Leírhatatlan, elkèpzelhetetlen, csodàlatos érzés, új élet, a legnagyobb CSODA!
Más ha elmesèli is biztos jó érzés, de amint meglátod a sajátod, elönt a gyönyörűség és àmulat :))) egész nap a kis mozdulatai járnak az eszemben, mosolygok egész nap :)))) annyira boldog vagyok!
Persze a hazafele utat vègigbőgtem. Túlcsordultam. Már most imádom ŐT!
Te is szt fogod érezni. :)
Gondoltam írok egy frissítést hátha egyszer rátalál a témára olyan aki hasonló gondokkal küzd.
2,5 éves a kislányom és teljes a szerelem :) Életem legjobb döntése volt hogy megtartottam, ma már lelkiismeret furdalásom van ha arra gondolok egyáltalán megfordult a fejemben hogy elvetetem. Még a gondolat is szörnyű!
Más gyerekekkel csak annyi változott hogy ha meglátok egy babát mosolygok milyen cuki + a hisztiző gyereknél csak arra gondolok szegény anyuka. De még most se vagyok el nagyon más gyerekekkel, valahogy nem találom meg a közös hangot. Ami igazából akkor lenne probléma ha óvónő lennék de szerencsére nem vagyok az :D A saját lányomat viszont imádom, sokat játszunk, elmegyünk együtt csavizni, vele teljesen más minden. Szinte bármit megteszek csak egy kis halvány mosolyért :D
Szeretnék másodikat, de az élet fintora: most persze nem jön össze pedig már 1 éve próbálkozunk.
A lényeg annyi hogy ha tehetitek tartsátok meg a babátokat. Nem mindig lesz egyszerű de én legalábbis hatalmasat veszítettem volna ha engedek a félelmeimnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!