Nem féltetek a második babától?

De, én is nagyon féltem, hogy olyan rossz alvó lesz, mint az első. Hála Istennek 1 éves koráig szuper alvó volt, akkor kezdett csak a fogzás miatt többször kelni éjjelente. Nappal születésétől sokat aludt, sokáig napi 3x, minden könnyű volt így!

Kívánom, hogy Nálatok se legyen rosszabb Kedve Kérdező! :)

Én most várom a harmadikat, kicsit tartok ettől megint. :)

Szia!

Nekem az első volt egy álom gyerek. Evett, aludt 4 hosszú hónapig. Rendesen unatkoztam! Naponta 2x felmostam unalmamban, stb :D

Most tuti nem lesz olyan mázlim és a második nem lesz ilyen nyugis gyerek. Hát nem baj, legalább majd megértem, hogy miért ájuldoznak az anyukák, mért hulla fáradtak, elnyűttek, stb. Ha ők kibírták, én is kibírom. Meg biztos nem tart az az időszak se örökre.

én annyiban tartok csak, hogy nem tudom hogyan fogok egyszerre kétfelé ugrani. el sem tudom képzelni, hogy mennek a dolgok több gyerekkel.

egyetlen egyszer volt olyan alkalom, hogy a gyermekem mellett kézben tartottam egy babát(pár őercig vigyáznom kellett rá)és láttam, ahogy a gyerekem könyékig fekete lesz, mert egy autó kereke mögé nyúlkált és nem tudtam mit csinálni, meg voltam fogva egy babával..

Én mindig két gyereket szerettem volna, aztán amikor megszületett a lányom, idővel elgondolkodtam, hogy szeretnék-e még egyet. Rettenetesen sok energiája van, nehéz lekötni, igényli, hogy foglalkozzanak vele. Szóval sok emberes. (Ezt a nagyik mondták róla, akik mindketten 3 gyereket neveltek fel, de egyik sem volt ilyen kis nyüzsis. :) )

A férjem mindenképpen szeretett volna még egyet (hátha kisfiú lesz :) ), és én sem zárkóztam el teljesen tőle, így most a 4és fél évesem mellett 15 hetes terhes vagyok. Ő már nagyon várja a kistesót, mindig elmondja, miben fog segíteni.

Amíg nem voltam terhes, én is féltem, hogy bírni fogom-e újra az éjszakázást, most viszont nem gondolok rá. Valahogy magától értetődő, hogy itt van a pocakomban, és úgyis minden menni fog, hisz már egyszer végigcsináltam. Biztosan számít az is, hogy a lányom már nem kicsi, megérti, ha fáradt vagyok, és pihenni szeretnék. Sokat beszélünk arról, milyen egy kisbaba, ne számítson egyből játszótársra. Biztosítjuk róla, hogy attól, hogy testvére lesz, őt ugyanúgy fogjuk szeretni, bár egy picivel kevesebb figyelem fog neki jutni. (Előfordult ugyanis, hogy megkérdezte, hogy ha megszületik a kistesó őt nem is fog már szeretni?)

Eleinte féltem a nagy korkülönbségtől, viszont most azt látom, hogy így könnyebb. Mert ő már fel tudja azokat a kérdéseket tenni, amiket mondjuk egy 2 éves vagy még kisebb gyerek még nem, el tudja mondani a félelmeit, és így megnyugtató válaszokat kaphat rá.

Persze illúzióim nincsenek, de bármi gond merülne fel, azokon majd akkor aggódok. ;)