Ti is féltetek a második baba előtt?

Ezt én is így éreztem. Nálunk meglepi baba van úton, a fiam 13 éves. Teljesen önálló, ügyes kamasz. Most jönne az a kor kb 3 év múlva, h simán itthon lehet hagyni 1-1 éjszakára is (segítség max bébiszitter van). Csecsemőkora óta nagyon igényli a foglalkozást, rossz alvó is volt (4 évesen aludta át először az éjszakát), tehát most lettem úgy ahogy "szabad" (tudom, csúnya szó rá). Erre kezdhetem az egészet előről.

Most ott tartok, h nagyon várom már. Várom, h mellettem szuszogjon, h megvígasztalhassam, h mosolyogni lássam...

Szóval, ha úgy érzitek, h pszichésen és anyagilag is belefér, a többit a hormonok intézik. :-)

én így voltam ahogy leírtad egészen 2 hónapig ezelőttig. akkor hagytuk el a szoptatást. végre tudtam aludni és vhogy elmúltak ezek a félelmek. tudom, hogy minden rendben lesz:-)

felesleges előre lefuttatni a filmet, mert úgyis lesz minden valahogy amihez alkalmazkodni kell.

várj amíg biztosabb leszel magadban. előbb utóbb meg fog benned is születni az elhatározás!

3,5 éves a kisfiam és 16 hetes kismama vagyok. Soha nem volt kételyem a tesót illetően. Akkor sem, amikor még csak elképzelés volt, hogy egyszer majd lesz. És akkor sem, amikor az első próbálkozós hónapban a kezemben volt a pozitív terhességi teszt.

Lehet, hogy nagyot fogok koppanni, ha meglesz a baba. :)

De nem félek, hogy elhanyagolom majd a nagyobbat, soha nem aggódtam azon, hogy majd nem szeretem úgy a kicsit, mint a nagyot. Nem gondolom, hogy megosztani kell a szeretetemet majd, úgy hiszem, hogy meg fog duplázódni. Úgy érzem, hogy nagyon szuper lesz nekünk 4-en, így lesz teljes a családunk.

Inkább sokkal magabiztosabb vagyok, mint az első babánál voltam. Nem aggódok, mert tudom, hogy az éjszakai kelések egyszer majd abbamaradnak, hogy a babasírást egyhamar kiismerem majd, tudni fogom mikor miért sír. Azt hiszem nyugodtabb leszek sokkal most.

Valóban nehezebb a második terhesség, főleg úgy, hogy az első sem volt zökkenőmentes. Most is szinte napra pontosan ugyanazokkal a gondokkal kell szembenéznek, mint az elsőnél. Nem akkor pihenek le, amikor kedvem tartja és ahhoz is vidáman kell állnom (pl. autózás a szőnyegen), ami épp kínszenvedés, mert embertelen álmos vagyok. De túl leszünk ezen is.

A kisfiam nagyon érdeklődő a tesó iránt és már most óvja, meg persze engem is.

Tudom, hogy egész más a helyzetem, mert sokkal több tapasztalatom van, de csak biztatni tudlak, hogy ne félj. Amiket itt leírtál, olyan semmiségek, elhanyagolható problémák egy új élet érkezéséhez képest, hogy meglátod, magától fog menni minden, amin most aggódsz.

Én a 7. babámat várom jelenleg, és mindezt úgy, hogy 7.5 évesek a legidősebbek. Sorra - sorra jöttek egymás után, és mindig mindent meg tudtam oldani, pedig semmi segítségem nincs. Csúnya ezt mondani, de ha én (és még sok nagycsaládos)szembeszáll a mindennapokkal, akkor ez a 2. gyerek esetében említésre sem méltó nehézség. Szóval bízz magadban, minden rendben lesz!