Lányok, ti nem féltetek/féltek az első baba születése előtt, hogy nem fogjátok szeretni a babát?

Amikor szülés után megláttam, rámtették, azt hittem elájulok. Annyira gyönyörű s édes volt. Végre megismertem Őt! :)

Nekem az első perctől ott volt a mindent elsöprő szeretet.

Teljesen más amúgy egy videót nézni erről és megélni! Soha nem voltam gyerekcentrikus, nem tudtam mások babáival leülni gügyögni, stb.

Az az extázis.. eufória... egyszerűen leírhatatlan, mikor megszületett... benne volt a boldogság, hogy minden oké, egészséges, és én is megvagyok.. mikor megfogod a kis puha meleg testét és olyan kis fancsalin rád néz :) na akkor tudni fogod miről beszéltem :)

Ettől én sem félek. Annyira szerettem volna már őt, olyan nagyon vágytam rá, el sem tudom képzelni, hogy nem fogom szeretni. Néha elnézegetem a már berendezett kis szobáját, simogatom a ruháit, elképzelem, ahogy majd pelenkázom és közben beszélek hozzá... Ááá, tuti te is imádni fogod a gyerkőcöt!

A páromnak azzal a szöveggel megyek az idegeire, hogy "bele fogok őrülni, ha bármi történik a babával"... De tényleg így érzem. Ő az első, már most.

Már akkor szerettem, mikor még csak krumpliszsák formájú volt, pedig előtte nem csíptem a gyerekeket.

Szerintem benned is fel fog ébredni az anyai ösztön. Akiben minimális anyai ösztön sincs, az nem tervez gyerekvállalást.

Én azért azt mondom, hogy ne számíts arra a mindent elsöprő szerelemre a babád iránta z első pillanattól, főleg ha nehéz szülésed lesz. Én is imádtam az elejétől, és aludni sem tudtam, néztem, lélegzik e és nem rabolják e el. Szóval aggódtam, mindent odaadtam volna érte, deeeee azért is éreztem ezt, mert tudtam, hogy én vagyok az anyja és ez a dolgom... Később jött az az őrület, ami most is tart, már pontosan 10 hónapja és egy napja, hogy egyre jobban szeretjük!!!!!!!! Hihetetlen, de ez így van. Ahogy mosolyog, majd amikor Rád néz, majd kéredzkedik Hozzád, aztán puszit ad és azzal ébreszt.... El sem merem képzelni mi lesz ha majd mondja, hogy anya, meg szeretlek... Oh.... Szóval szerintem a szeretet egyre erősebb...

Pl a barátnőm nagyon nagyon lányt akart és fia lett.. Nem bírta a szülést, vákum kellett, nem tudta megszülni, elfáradt, csalódott magában és még csak nem is lány lett, kiakadt, érdektelennek tűnt és közömbösnek. Nem is mosolygott, és nem volt jó kedve, csak megfáradt és nyűzott volt, de már nem is ismerek nála szerelmesebb anyukát a fiába, szóval ha nem érzed először a naaaaaaagy szeretet, csak nyugi, ne keseredj el, csak gondolj bele,m ha elvennék Tőled mit éreznél, vagy ha baja lenne és egyből rájössz, imádod és mindenedet adnád érte!!!!!!!!!!! :)))))))

Megkérdezhetem hány hetes vagy? Vége felé?

Nekem első hónapokban voltak ilyen fura érzéseim, de pont a napokban döbbentem rá, hogy mennyire nagyon szeretném már látni ezt a kis embert aki itt rugdosódik a pocimban. :)

Mindettől függetlenül én szerintem tök természetes (és talán én is így leszek vele), hogy az ember eleinte nem rajong a kicsiért, hanem inkább megszeppent és nem tudja hova tenni az egész dolgot... minden a feje tetejére áll és ott van egy kis lény, aki csak sír meg alszik és az ember azt se tudja mit kezdjen vele, miközben azt hiszi, hogy első másodperctől kezdve "kötelessége" rajongani érte, és ha nem így van, akkor biztos rossz anya... pedig nem... nyugi, nagyon fogod imádni, de nem biztos, hogy első perctől :)