A véleményeteket szeretném kérni. Ti egy elhidegülő kissé megingott kapcsolatra vállalnátok gyermeket?

A 7 év alatt 3 szor hoztuk vissza a kapcsolatunkat különféle dolgokkal. Attól függ miért laposodik el! Mivel mindketten szeretjük a másikat csak sokszor a szürke hétköznapok kozbeavatkoznak így ez elofordul! Úgy gondolom hogy aki nem kerül bele egy ilyen válságba és nem tud belőle kijonni az nem szereti a másikat! A nyaralás csak egy ötlet... sok beszélgetés őszinte nyitottság és ratermettseg kell ahhoz hogy fel lehessen újítani egy kapcsolatot!

Mióta vagytok együtt?

Egyrészt szerintem is lehet, hogy csak egy ilyen "apa leszek" pánikról van szó, úgyhogy én azt javaslom, hogy adj neki pár napot/hetet, hogy egy kicsit helyre tegye magában a dolgokat. Bár őszintén megmondom, hogy szerintem nem túl erős mentség, hogy megijedt, és azért mond ilyeneket, elvégre akarta a babát, észnél kéne lennie neki is, pont úgy, ahogy neked is.

De ha tényleg arról van szó, hogy kihűltnek érzi a kapcsolatotokat, és ez csak most tudatosult benne, akkor beszéljétek meg, hogy szeretnétek-e egyáltalán tenni valamit a kapcsolat érdekében. Ha igen, akkor el lehet kezdeni dolgozni rajta, hogy ismét visszatérjen az összhang. Beszélgessetek sokat, vádaskodás nélkül, úgy, hogy mindenki csak a saját érzéseit mondja el, nem azt, hogy a másiknak mit kellene, vagy nem kellene. Beszélgethettek arról is, hogy amikor megismerkedtetek, mi tetszett meg először a másikban. Menjetek el pár olyan helyre, ahol a kapcsolatotok kezdetekor jártatok. Menjetek "randizni", pl. vacsorázni, moziba, vagy csak egy esti sétára.

És ha még így is úgy érzitek, hogy nem megy a dolog, akkor egyáltalán nem szégyen szakember segítségét is kérni: ha tényleg azt akarjátok, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, és hajlandóak vagytok tenni érte, akkor tudni fog segíteni nektek.

De Kérdező! Te semmit nem vettél észre a párodon? Egy többéves kapcsolatban annyira ismerik egymást a felek, hogy anélkül is éreznie kell a társam elhidegülését, hogy ő belemondaná a képembe. Nagyon szomorú, hogy elindult nálatok egy ilyen folyamat, aminek biztosan voltak jelei /csak nem akartatok szembesülni azokkal/, ti mégis próbálkoztatok a babával.

Két kisgyermek anyukája vagyok, ők a mindenünk, mi nagyon terveztük és vártuk őket. De még így is vannak kemény időszakok, amikor a kialvatlanságtók sírni tudnánk, vagy a kétévesűnk nonstop durcázása komolyan próbára teszi az idegeinket, de imádjuk egymást és ez átsegít a nehézségeken. Egyedül viszont nem vállalnám. Le kell ülnötök és komolyan át kell beszélnetek a kaocsolatotokat és azt, hogy kinek milyen tervei vannak a jövőre nézve. Csak ne dugjátok homokba a fejeteket! Nézzetek szembe azzal, ha elromlott és eszerint döntsetek!