Van köztetek olyan, akinek a párja először nem örült a babának?

7es!! Igen nem vagyok hülye tudom, hogy ha most megszületne az esélye a túlélésre =a nullával! DE szülni kéne! Innentől nem vetélés! Mostantól tetszik, nem tetszik a férjemnek szülünk bármi lesz is, és azért beszélgettem el a fejével mert (ne adj Isten) egy ilyen érzelmi traumát egyedül nem tudnék végigcsinálni csak azért, mert ő "fél elhinni", hogy babánk lesz! Márpedig lesz!

Szülésznő vagyok egyébként ezért is lehet a félelme, sajnos elég sok koraszülésünk van (tartományi kórház) és nyilván mesélek 1-1 napomról olyankor szóba kerül, hogy mik történtek. Kívülállóként is megvisel nemhogy elszenvedőjeként...

Szerencsére a látszólagos teljes érdektelensége mögött nagyon komoly érzelmek voltak így nem arról volt szó, hogy nem örült vagy nem várja csak félt minket. Túlságosan is!

Mi is terveztük a babát. Amikor késett csináltam 3 tesztet de mond negativ lett. A férjem aggódott hogy valami bajom van ezért kértem idöpontot az orvoshoz. A férjem aznap sokáig dolgozott igy anyukám vitt el. Mondanom se kell hogy terhes voltam. Nem mondtam el anyunak mert úgy gondoltam hogy mégiscsak a férjemmel osztom meg elsőnek.

Amikor hazaértem ott ült az ágyon és aggódva kérdezte hogy mi volt. Én csak odaadtam neki a képet erre kirohant anyámhoz hogy tényleg igaz. Persze ő semmit se tudott. Ezután jött a sírás mert annyira meghatódott.

Soha életembe nem láttam sírni. Egyáltalán nem olyan tipus.