Aki egyedül maradt terhesen (apuka elhagyta) hogyan élte meg?

Jaj, hát azért foglalkozik vele, mert fáj. És nem is annyira a pasival, gondolom, mint inkább magával a helyzettel. Ne aggódj, kedves kérdező, túl lehet élni. Elég nagy ilyenkor a nyomás, én megértelek. Bemegyek a rendelőbe vizsgálatra egyedül, és bent van még 20 kismama a kedves apukákkal, akik ott simogatják a terhesfeleségük/barátnőjük pocakját. Még jó, hogy elönt ilyenkor a szomorúság, meg a harag, egymást váltogatva. A harag a psi irányába, akit nem érdekel ez az egész anniyra, ahogy azt én szeretném hogy érdekelje. És igen, sokszor otthon is rossz, mert tudom, hogy "bezzeg másnak milyen jó", merthogy besegít sokmindenben a párja biztosan. Viszont próbálom magma olyanokkal vígssztalni, hogy utána nincs plus munka, vitatkozás, vagy az, hogy beleszól mit ne úgy csináljak. Persze, ez ennél sokkal bonyolultabb, mindig mást érez az ember. Hol szeretetet, hol pedig önző, és sajnálja magát. Ez ilyenkor természetes, csak amikor a szomorúbb hangulat van úrrá rajtad, igyekezz elhesegetni a rossz érzést, amennyire csak bírod. Mozdulj ki, sétálj, beszélj a gyermekedhez, akit imádni fogsz, és viszont, hívj fel valakit stb. Tudom, hogy pont akkor nincs kedved ilyenekhez, de erőszakold rá magad, és hidd el, jobb less. Idővel fel fogod tudni dolgozni. Én optimista vagyok. Foglalkozz maximálisan a terheségeddel, a pici babáddal (a depresszió neki sem tesz jót), a rendrakással, fúzéssel, napi rendszeres sétákkal, gondolatokkal arról, hogy teheted szebbé a dolgokat, az életről, Istenről, arról, hogy milyen csoda történik veled "odabent". A többi majd jön magától. Különböző időszakokat élünk meg az életben, sajnos van ilyen szomorú is. De van ennél sokkal rosszabb "sorsú" ember is, neki/nekik milyen rossz lehet... Neked pedig ott van egy új élet, aki feltétlenül szeret téged már most. Fel a fejjel, rendben lesz minden :)

tul lehet elni, ez volt a kerdes. de hogy hogy? az mindenkinel mas. tudom nem vigasztalo egyaltalan, de nincs ennel rosszabb amugy, hogy nincs veled egy "ferfi", ha nem is az " apa" de persze neki kellene, de barki, akire tamaszkodhatsz ferfi. soha nem ereztem meg nagyobb szukseget ennek, mint terhesseg alatt. de en is egyedul csinaltam vegig...es hogy utana konnyebb lesz -e...azt sem mondanam. Egy nonek egyedul terhesen es kisgyerekkel a leges-legrosszabb amit el tudok kepzelni. De ez van.es hogy mindennek van jo es rosz oldala, elonye- hatranya? igen...de sajnos en ebben a helyzetben nem talaltam tul sok elonyt. :( viszont igy jartam en is, es ez van. Megis orulok, hogy nem az az ember van velunk, aki sose volt jo hozzank. Van remeny meg, hogy egy jobb embert talaljunk- apanak - a gyerekunknek, es magunknak tarsnak is.

a terhessegem elso fele azzal telet hogy stresszeltem, idegeskedtem, sirtam, tanacstalan voltam. es féltem. talan a felelem volt a legrosszabb, amit 9 honap folyamatosan probaltam lekuzdeni, tobb kevesebb sikerrel. hogy mitol feltem? annyi mindentol. a helyzetem nem hetkoznapi, de nem tul extra se. minden embernek vannak sztorijai, amin en is meglepodok ( bar egyre kevesbe) szoval at eltem mar ezt - azt..de ez most egy kemeny lecke/tanitas/elmeny volt, es meg csak most jon talan a "neheze" , bar a terhesseg is nehez, egyedul atveszelni, de ha megszuletik..akkor is nehez lesz..egy ferfi , egy apa az menedek a nonek, a gyerekeinek- anyagilag, lelkileg vedelmez, ov, szeret, segit. Nagyon nehez egyedul anyava valni, amellett hogy tenyleg csodalatos is. Engem -erzem, hogy meg az orvosom is sajnal. Nem mutatja ki, de erzem, es bar jolesik, de megsem, hogy ilyen "szanalmas" helyzetben vagyok. Kiszolgaltatottan, es vedtelenul. Persze vannak nok, vas lady-k, akiknek valahogy meg se kottyan ez, akik szinte erre vagytak, hogy egyedul "babazzanak", ha minden adott hozza, akkor vegulis orulok, hogy ok ilyen pozitivan tudjak megelni ezt, de ez szerintem ritka, es valahol kicsit onzo is.a babat nem magunknak szuljuk, hanem egy uj lelek, es fontos neki hogy legyen apja, anyja. Sose akartam apa nelkul gyereket...de megis igy alakult a sorsom. En is szarul voltam a korhazba is, vagy a maganrendelesen neha, amikor lattam a sok apukat orommel simogatni a feleseguk/ parjuk hasat stb. de aztan hetrol- hetre valahogy kevesebb stressz es felelem maradt bennem. A felelem tekinteteben, nekem sajnos az is van, hogy bele se merek gondolni mi lesz ha a fiam majd makacssagbol, kivancsisagbol, mindegy mibol ( bar jogosan, de hiaba) megis meg akarja majd ismerni a "donort" az apjat, aki nem melto , hogy annak nevezzem. Kulfoldon el, es nekem ezert van felelmem, hogy majd elhagy engem miatta. Nagyon nehez igy elni, de ezzel egyutt vallaltam az egeszet...es mar ez van. Bizom es remenykedem benne, hogy addig lesz egy tarsam, aki majd apja lesz apja helyett ennek a kulonleges gyereknek is, es akkor nem fog elvagyodni tolunk es velunk marad. En irtam neki mar a terhesseg alatt sok levelet- marmint a kisbabanak- hogy majd kesobb odaadom. Oszinten leirtam mindent benne, hogy mi hogy tortent, es ki az apja stb. A dontes az ove lesz kesobb hogy mit szeretne majd, de nem akarom hogy meg jobban seruljon, mert ezt az embert nem erdekeljuk amiota tudja , hogy terhes vagyok, es amiota elvaltak utjaink utana nem sokkal. Azota sincs hir rola, de en ezt jobbnak latom, mert nem volt soha jo kapcsolatunk igazan. En most nem gondolok ismerkedesre se meg 2 evig kb. De aztan azon leszek, hogy talaljak tarsat- aki apja lehet majd. Egy jobb apa, mint aki lett volna, es egy jobb par szamomra is. Tudom, hogy a sors majd segit, mert nem adtam fel, es nem hagytam el magam, es van hitem. Szoval minden felelemmel, hatrannyal, nehezseggel egyutt megis nagyon varom hogy megszulessen, es nagyon fogom szeretni a gyereket, egy anyanak ilyen teren nincs is valasztasa :) egy babat csak szeretni lehet, mindegy kitol van. Es azt kivanom Te is egy szebb jovo fele nezz majd , most mar mindig egyutt lesztek a kicsivel, es neki szuksege van rad, nelkuled nem tudna letezni se, felelos vagy erte. A ferfiakat nem meltatnam most...pedig tudnam...de meg remenykedek, hogy van olyan, aki igy is el tud fogadni majd minket, es szeretni is. Neked is legyen szerencsed! AZ en nagy szerencsem az anyukam, hogy o mindig segit nekem minden teren, nelkule lehet, hogy vegig se tudtam volna csinalni eddig sem...

tehat vannak az arnyoldalnak jo reszei is :)

7-es, ezeket te sem gondolod komolyan:) Nevetséges indokok:)