Túl parázom a terhességemet. Volt valaki hasonló cipőben? Mit lehet tenni?

Annyira buta kérdés, és annyira hülyén is érzem magam emiatt.DE nagyon régóta szerettünk volna már kisbabát. 8 hónap után jött össze, ami normális, főleg hogy fogamzásgátlót szedtem előtte, de én annyira türelmetlen ember vagyok,hogy minden hónapba totál beleéltem magam, hogy na most biztosan összejött, és ugye 8 hónapig bánkódtam hogy mégse. ( érdekes, mikor tényleg összejött, akkor álltam talán először nyugodtan a dologhoz,hogy lesz ami lesz most már.)

6 hetes +1 napos voltam, mikor orvoshoz mentem, ahol volt már szívhang, láttam is a babát, nagyon szuper volt!

Észrevettek egy cisztát is, de annyit mondtak,hogy az valószínű a sárgatest ciszta,és el fog múlni.

12 hetes uh-ra kaptam időpontot, illetve ez az uh után kell terhes gondozásra is mennem.

Ami most lesz csütörtökön!

Annyira parás vagyok. Megmondom őszintén, gyűlölök orvoshoz járni, és amikor csak lehetett, kerültem is. Persze, ezt most nem teszem meg, minél fontosabb a kisbabám, csak egy plusz feszültség nekem a dokihoz járás. Nem tudom miért.

Egy ismerősünk a 11. héten vetélt el. egy másiknál a 12. héten kiderült hogy valószínű valami baja van a babának :(

Azóta rettegek. Hogy nálunk is lesz valami...

Éppen ezért a 11 hétig nem is mondtuk nagyon el senkinek. Szülők most tudták meg, mindenki nagyon boldog! Én meg mint egy vén boszorkány, mindenkire rászólok hogy azért még ne örüljünk,majd ha tudni már hogy nincs semmi baja...addig senki ne is mondja senkinek.

Olyan ünnep rontónak érzem magam, csak félek, hogy kiderül hogy lesz valami gond :(

Tudom, hogy ez az első 12 hét a rizikós, de nem volt semmi gond. Nem véreztem, nem barnáztam, nem görcsöltem. ( hányás, rosszullét még mindig kitart,de ez normális) Szóval ha őszinte vagyok, nincs semmi okom, amitől rettegnem kéne, főleg ennyire...

Tudom hogy mindenki izgul, mindenki kicsit feszült, félti a babáját, de szerintem ez már nem normális.

Csütörtökön megyek a 12. heti ultrahangra, aztán a terhesgondozóba, és a kombinált tesztet is megszeretném csináltatni. És tegnap belegondoltam ebbe, és egyből összeugrott a gyomrom, és nagyon feszült lettem.

Aztán kicsit leállítottam magam, hogy ha ezt fogom végig csinálni, nem fogok egy percet se élvezni a terhességemből:( És ezt a baba is érezni fogja...

pedig úgy vártuk...most meg kb meg se lehet említeni előttem a baba szót,mert befeszülök. Nem tudok tervezgetni, nem tudok álmodozni, mondván, hogy majd, ha kiderül hogy minden oké vele...

Pedig épp ezt a 12. hetet vártam, hogy végre túl legyünk rajta... erre most kezdek meghülyülni?

Védőnőmmel már találkoztam, egy tündér! Mindent elmagyaráz, mindenbe segít... szóval tőle se kell tartanom.

Csak első baba, sokat vártunk rá, és annyira hihetetlen, hogy néha úgy érzem, csak egy álom, és majd nem sokára kiderül hogy mégse létezik...

olyan bolond vagyok.

Este sokat beszélgettünk a férjemmel, és kicsit leállított. És most úgy érzem, jobban érzem magam, nem vagyok ideges, inkább várom a csütörtököt hogy lássam újra a kisbabát uh-n.

de olyan rossz, hogy én 'semminek' nem tudok felhőtlenül örülni :(