Néha rám tör egy olyan érzés és egy olyan dolog, hogy "el vagyok hanyagolva" és magányosnak érzem magam. Ez még mindig a hormonok miatt van? Miért várom el a férjemtől a nagyobb figyelmet? Ti mennyire vagytok érzékenyek? 37 hetes vagyok.

Nyugi nálam most szülés után is ez a helyzet, sőt inkább még bánt is lelkileg. Azt mondja a barátainknak, hogy nem alszok 12-13 órákat ezért ideges vagyok a babámmal (soha nem aludtam ennyi, minden 5 kor keltem és max akkor aludtam délután ha végeztem mindennel(főzés, vasalás, mosás, takarítás) ez is idegesít. Ő alig van a babával, de engem szól meg...utálom, már kb a válást beszéljük. Baj lesz így, de nem tudok mit csinálni. Ő engem okol és őt.

Megértelek, ugyan ezt érzem.Egyedül vagyok a babámmal.De már beletörődtem.Ha megjegyzem, ugyis csak azt kapom, hogy figyel rám/ránk, de "dilis" vagyok.Ennyi.

Jaj lányok! Én is sokáig éreztem ezt, mikor itthon voltam a lányommal táppénzen, majd a szülés után is sokáig. ÉS sokat is veszekedtünk nagyon. Én magammal is elégedetlen voltam, és azzal is hogy nem tudok mit csinálni, nem elégített ki a háztartás és az itthon ülés. Aztán elkezdtem imádkozni értünk, hogy rendeződjenek a dolgok, + tornázni, nőcisedni, kitavaszodott, és mentünk a szabadba. És ahogy a kedvem és lendületem megváltozott, próbáltam máshogy állni a férjemhez. És Istennek hála azóta sokkal-sokkal jobb minden, a szex is visszatért az életünkbe. Kitartás, lesz jobb is, csak türelem kell! (Meg talán az is, hogy néha ráhagyod a gyereket, és akkor látja, hogy nem egész nap műkörmöt reszelsz otthon, hanem van egyéb dolgod is, és a háztartás + kisbabával való foglalkozás nem 5-5 perc alatt lerendezhető dolog).