Pozitív példák? Stresszes terhességgel kapcsolatban? Attól a baba lehet ugye egészséges?

Nagyon stresszes terhességem volt, sokat sírtam. Én is féltem mi lesz a babámmal. Az eredmény egy kiegyensúlyozott, mindig vigyorgó boldog kislány. Mindenki megcsodálja, hogy mennyit vigyorog. Fejlődni is rohamléptekben fejlődik. 6,5 hósan felállt, ma (10 hónapos) elindult.Szerintem az számított nagyon sokat, hogy miután megszületett én is kiegyensúlyozottabb lettem, rengeteget beszélek neki és mosolygok rá, ő pedig ezt adja vissza a külvilágnak. A védőnő is megjegyzi mindig, hogy olyan jó ránézni, mert látszik rajta, hogy boldog és jól érzi magát. Azért próbálj meg minél kevesebbet stresszelni, lekötni magadat valamivel. Én sokat kreatívkodtam, az nagyon ki tudott kapcsolni.

27+2 hetes vagyok. Ne agyalj ezen,semmi baj nem lesz. Nekem is voltak stresszforrások,most is pl. szombat reggel arra keltem,hogy telefonon közölték velem,hogy pénteken este meghalt a nagymamám. Nem vér szerinti nagymamám volt,de megviselt a halála,mert rajta kívül nem volt már más nagymamám. Nem mondom,hogy nem érzi meg a kicsi,főleg a későbbiekben amikor már mozog stb,hogy valami nem jó,de nem lesz ettől semmilyen fogyatékossága vagy zavartsága.

Nekem is elég húzós volt az egész terhessègem, egyrészt vègig ment az imátkozás hogy megmaradjon, majd kitudjam hordani a babát. 36 hétig dolgoztam, ès sos építkeztünk hogy kész legyünk mire jön a baba plusz anyósék idegileg kikèszítettem kb folyamatosan, főleg a vége felè sokat aggódtam en is ezen hogy mi van ha az én igedállapotom rossz hatással van a babára. A vègeredmény egy 39 hétre született makk egészsèges kisfiú. Hihetetlen nyugodt, kiegyensúlyozott boldog kisbaba volt. Mára egy nagyon okos 2 éves 😊

Nekem három gyermekem van.A harmadikat nem terveztük, csak néztem rémülten a pozitív tesztet, meg az apuka is. :) Akkor a fiam 3 éves volt, a lányom 1. Az abortusz kizárt volt számomra, így megtartottam. A terhesség alatt szinte semmit nem pihentem a két kicsi mellett, valamelyik mindig az ölemben volt. A harmadikon laktunk, a kicsi még nem tudott feljönni gyalog, minden nap legalább kétszer felcipeltem. Közben lelkileg is stresszeltem, hogy mi lesz, hogy fogjuk felnevelni, hogy fogom ezt bírni. Ez nem várandósság volt, főleg nem áldott állapot, hanem szó szerint terhesség! A kislányom időre született, már a kórházból súlygyarapodással jöttünk haza, a legjobb volt a három közül, csak evett, aludt.:) Most is minden rendben vele. Tehát ne aggódj! Ha lehetne "ártani" a babáknak azzal, hogy nem akarja őket az édesanyjuk, nem lenne abortusz. Az anyai szeretet úgyis el fog árasztani előbb -utóbb (nálam majdnem csak a születése után érkezett meg ez az érzés).