Mit gondoltok, baj van a hozzáállásommal és hiba volt gyereket vállalnom?

Eddig nem éreztem úgy, hogy gond lenne velem. De ahogy itt olvasgatom a kérdéseket és válaszokat, egyre jobban aggódom amiatt, hogy valami nincs rendben nálam.

Itt mindenki (vagyis a nagy többség) azt írja, hogy nagyon élvezték a terhességet, és hogy valóban áldott állapot. Nos, én nem élvezem egy kicsit sem, pedig teljesen sima, problémamentes terhességem van. Mégsem találom csodálatosnak, hogy dagad a bokám, fáj a derekam, ég a gyomrom, és hogy félóránként kell pisilnem, hogy sehogy sem kényelmes, stb.

Ráadásul szörnyen félek, sőt egyenesen rettegek a szüléstől, ha választhatnék, inkább a császárt választanám. Mindenki más viszont azt írja, hogy ez milyen önző dolog, és aki inkább felvágatná magát, az nem is jó anya, mert nem a gyereke érdekeit tartja szem előtt, stb.

És azt is írják, hogy márpedig a szülés kicsit sem undorító, sőt épp ellenkezőleg, a világ legcsodálatosabb élménye, stb. Én erről sem vagyok meggyőződve, egyszerűen fel nem foghatom, hogy mi abban a csodálatos, ha fáj, meg hogy az ember reped, szakad, vérzik, stb. Nekem egyetlen porcikám sem kívánja ezt a tortúrát, és kizártnak tartom, hogy valaha is "csodálatos élményként" tekintsek vissza rá.

Most akkor tényleg gond van velem? Lehet hogy tényleg hiba volt gyereket vállalnom és rossz anya vagyok, illetve leszek? Ti mit gondoltok erről az egészről?

32 hkm