Mit gondoltok, baj van a hozzáállásommal és hiba volt gyereket vállalnom?
Eddig nem éreztem úgy, hogy gond lenne velem. De ahogy itt olvasgatom a kérdéseket és válaszokat, egyre jobban aggódom amiatt, hogy valami nincs rendben nálam.
Itt mindenki (vagyis a nagy többség) azt írja, hogy nagyon élvezték a terhességet, és hogy valóban áldott állapot. Nos, én nem élvezem egy kicsit sem, pedig teljesen sima, problémamentes terhességem van. Mégsem találom csodálatosnak, hogy dagad a bokám, fáj a derekam, ég a gyomrom, és hogy félóránként kell pisilnem, hogy sehogy sem kényelmes, stb.
Ráadásul szörnyen félek, sőt egyenesen rettegek a szüléstől, ha választhatnék, inkább a császárt választanám. Mindenki más viszont azt írja, hogy ez milyen önző dolog, és aki inkább felvágatná magát, az nem is jó anya, mert nem a gyereke érdekeit tartja szem előtt, stb.
És azt is írják, hogy márpedig a szülés kicsit sem undorító, sőt épp ellenkezőleg, a világ legcsodálatosabb élménye, stb. Én erről sem vagyok meggyőződve, egyszerűen fel nem foghatom, hogy mi abban a csodálatos, ha fáj, meg hogy az ember reped, szakad, vérzik, stb. Nekem egyetlen porcikám sem kívánja ezt a tortúrát, és kizártnak tartom, hogy valaha is "csodálatos élményként" tekintsek vissza rá.
Most akkor tényleg gond van velem? Lehet hogy tényleg hiba volt gyereket vállalnom és rossz anya vagyok, illetve leszek? Ti mit gondoltok erről az egészről?
32 hkm
a lényegét kellene nézni, akkor te is máshogy élnéd meg.
nekem is dagadt a bokám, meg nyomta a bordám, mégis csak azon voltam, hogy most ő bent alszik, v mozog, vajon milyen lehet, annyira szeretném már kzemben tartani.
szóval 20% nyavajgás, 80% babaimádat
szülésnél meg kikapcsol az agy, nincs is teljesen magánál az ember, ez segít átvészelni, a babának sokkal rosszabb és ijesztő.
Nem vagy rossz anya,es nem leszel az.
Nekem is konnyu terhessegem volt,de 37 het utan mikor mar aludni sem tudtam,alig vartam,hogy kint legyen.
Nekem csaszarom volt,en ragaszkodtam a csaszarhoz,
Amugy a dokim szerint nem tudtam volna megszulni,mert en eleg kicsi termetu vagyok es nagy volt a babam.
En eppugy anyanak erzem magam,mint aki rendesen szul
Dehogyis!
Nem ezen múlik.
A terhességed nem problémamentes, mert akkor nem lennének a tüneteid, amiket írtál. (nekem az volt, én tényleg élveztem a terhességet, és nem voltak ilyen gondjaim, amiket leírtál)
A szüléstől normális, hogy félsz, mindenki fél. Én rettegtem. Na de csak ezért császárt kérni butaság. Az sem jobb.
Tényleg nem egy csodálatos élmény, én sem úgy emlékszem vissza rá, pedig egész gyorsan zajlott, és különösebb gond nélkül. Én úgy voltam vele, hogy ez egy szükséges rossz, amit át kell élnem, hogy a fiammal lehessek.
Ne az itteni válaszolók alapján ítéld meg, milyen anya leszel!
Mindent a saját magad szemszögéből néztél, mikor ezt leírtad. Tele van "velem", "nálam", "én", "én", "én"...
Ha megfordítod és a gyerek szemszögéből nézed, akkor a dagadó bokád tök lényegtelen részletkérdés. Most 90%-ban saját magaddal vagy elfoglalva. Ez szomorú, de majd a gyereked születése után fordul a kocka. Talán.
Az elso velemenyem az volt es kerlek ne sertodj meg ezen de az volt hogy nem szenvedtel eleget azert hogy teherbe ess! aztan tovabb olvastam a soraid es meggondoltam vagy epp csak finomitottam arra hogx szimplian nem vagyunk egyformak... igazabol nem ismerhetunk/nem ismerunk teged es nem tudjuk mennyi ido alatt estel teherbe, milyen idos vagy, es hogy egyaltalan milyen ember vagy...?!
nem mindenki elvezi a terhesseget es nem is az a lenyeg hogy elvezed e vagy sem?! Varod a babad? Szereted? Beszelgetsz vele? Simogatod a pocakod?? Ha igen a valasz akkor minden mas nem szamit...
Az meg hogy a csaszart tartod elobbre (pont most volt a csaszarrol egy kerdes hogy megis miert van mostanaban annyi...) ez sem baj... a baba nem biztos hogy akkor van biztonsagban ha rendesen szuletik... szules temakorben van azt hiszem... keresd meg ha gondolod!
Es kitartast mar nem sok van:)
Ettől nem leszel rossz anya.Sztem az a rossz anya aki kukába dobja, veri mert ahhoz van kedve vagy éhezteti.
Az hogy hogy szülöd meg teljesen mindegy fő hogy mindketten egészségesek legyetek.És igen a terhesség nem rózsaszín köd végig hánytam az egészet, befektettek a végén aztán félbevágtak a gyerek és az én egészségem miatt.De ez nem számít.
Jó anya attól leszel hogy miután megszületett szeretgeted, gondozod, félted amikor kell, sírsz amikor már nem bírod, de mindig mosolyogsz amikor ő is mosolyog.
Nem baj ha elkényezteted, nem baj ha szigorúbb vagy, tényleg az a lényeg hogy éreztesd vele hogy szereted, s ettől neki Te jó anya leszel :)
"Ha megfordítod és a gyerek szemszögéből nézed, akkor a dagadó bokád tök lényegtelen részletkérdés. Most 90%-ban saját magaddal vagy elfoglalva. Ez szomorú, de majd a gyereked születése után fordul a kocka"
Épp ez az, hogy nem tudom és nem is akarom a gyerek szemszögéből nézni. Pont azért, mert a gyerekemnek tökmindegy, hogy dagad-e a bokám. Ő nem szenved tőle, én viszont igen. Ergo nem tudom élvezni a terhességet, mert nekem sz@r. Hiába hogy a baba (szerencsére) jól érzi magát, én ettől még nem leszek jól.
NEm, nem veled van gond, csak nem "illik" ebben öszintének lenni. Aki felvállalja, hogy a terhesség nem csak abból áll, hogy örülsz, hogy lesz gyereked, a szülés meg nemcsak annyi, hogy ott van a baba, az a sok "Szupernö" elött nem ér semmit.
A terhesség igenis sokszor kellemetlen, a szülés nem fájdalommentes fáklyásmenet. De attól, hogy te ezt nem tagadod le, még teljesen normális nö és anya vagy, söt éppen te vagy az, aki reálisan áll a témához.
Ez ugyanaz a klisé, hogy a saját gyereket a legszebbnek, legokosabbnak "kell" tartani és ha a gyerek késöbb - amikor felnött - nem váltja be ezeket a csodás elképzeléseket, akkor vannnak meglepödve. Minden gyereknek sokkal jobb, ha a szülei meglátják a hibáit (is) és segítenek neki ezeket leküzdeni, mint az, hogy évekig szemellenzövel járnak, és utána meg csak néznek, amikor kiderül, hogy a gyerek egész másmilyen
Az jutott eszembe a kérdésedről, hogy hál' istennek mikor még csak egy gyerekem volt, nem tudtam, hogy létezik a gyk. Így is elég bizonytalan voltam, hát még ha olvastam volna a sok okosságot itt, meg annak az ellenkezőjét, biztosan elveszett volna a maradék önbizalmam is a gyereknevelésben.
Szerintem nem kell ilyen kérdéseken túlságosan pörögni, el kell fogadni, hogy valaki élvezi a terhességet, és csodálatos élményként éli meg a szülést (számomra is az volt), valaki meg nem. De amíg nem élted át, fölösleges ezen aggódni meg kombinálni, hogy majd ha Te máshogy éled meg a szülésedet, akkor attól rossz anya leszel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!